Fejezet
1 1 | csudálatos! Hát még Pista miket láthat, ha kend is fél mérföldnyire
2 2 | majdnem ugyanazokat mondá, miket elõbb Hajtótól hallott,
3 6 | tõlem szívét.~- Ákos, Ákos miket beszélsz - szóla közbe mosolyogva
4 9 | tartott szónoklatait azokkal, miket ha félbe nem szakasztatik,
5 16| szolgálatára hívatott? és Viola miket felelt? S mit tudom én,
6 16| asszonyomat mindazokért, miket rajtam s szegény gyermekimen
7 16| szörnyûségeket hallanám, miket férjemrõl beszélnek. Isten
8 18| bízta titkát. Azok után, miket Violáné tulajdon szemeivel
9 22| Völgyesy, ki azok után, miket eddig látott s hallott,
10 22| megkérdeztetése után azokat, miket az mondott, valóknak, reménylem,
11 23| ismertem volna õt, azok után, miket ma láttam s hallottam, szinte
12 23| kerülnünk kell. Azok után, miket eddig e dologban hallottam,
13 23| mentened.~- Az elsõ sorok, miket Etelkától életemben kaptam -
14 24| tudja, hány zsivány van, s miket kell szenvednie kegyetlenségöktõl,
15 25| Kislakra nyargalt.~Ezek után, miket pótlólag elõadni az egésznek
16 25| tegyenek most? Azok után, miket tudtak, nem lehete kétség,
17 25| korához ért, melyben elveink, miket közönségesen érdekeink szerint
18 26| helyre... s képzelhetni, miket fog az alispánné elkövetni,
19 27| voltak az egyedüli szavak, miket a jegyzõ Macskaházynak mondott,
20 28| mikor Tengelyi hazatért, miket nem kelle eltûrnöm a cselédek
21 30| néhány levelet találhatá, miket, mint olvasóim emlékezni
22 30| Nyúzó -, e véres irományok, miket a földön találtunk, mind
23 30| Nyúzó sóhajtva -, azok után, miket a vallatásnál hallottam,
24 30| elmondására szólíttatott fel, miket tapasztalt, nem kis zavarodással
25 31| védelmezni Rétyt azokért, miket tett. Csak azt állítom:
26 31| õt olyakra nem bírhatja, miket felõle feltevél. Nyúzóra
27 31| dologhoz tartozik.~- Azokból, miket hallánk - szólt a fõbíró
28 34| ezen állításod azokkal, miket késõbb tettél. Bármennyire
29 35| viszonyokban él, ha mindazok, miket apja körül lát, õt a pályától -
30 36| részben jóvátehesd. Azok, miket nekem mondál, mennyire én
31 37| Rétynének errõl, azok után, miket az asszonytól hallott, kétsége
32 37| ecsetet nem találunk, s miket ez asszony most szenvedett,
|