Fejezet

 1 1 |     kígyózva tovább halad, ott az erdõ sötétje, s távolban tornyok
 2 1 |        falatoztunk, a sz.-vilmosi erdõ felé ballagtunk. Napkeltétõl
 3 3 |         részét mintegy húszholdas erdõ foglalá el, melyet a teins
 4 3 |         azon sötétség is, mely az erdõ sûrû lombja alatt a haladókat
 5 5 |        szóltam, már a sz.-vilmosi erdõ mellett voltunk, s a pandúrok
 6 5 | emberektõl, kiket szerettem, s az erdõ vadjai közt tölteni napjaimat,
 7 7 |        hogy belõle új fák s egész erdõ nõjön - alig lépve a nyilvános
 8 14|          ragadja meg. Az árnyékos erdõ, a mezõ virágai, barátok,
 9 18|          úton futok a sz.-vilmosi erdõ felé. Ha kendnek lovai elérkeznek,
10 18|          kezébe, õt a sz.-vilmosi erdõ rejtekéhez utasította. Csak
11 19|           emberrel s pandúrral az erdõ melletti csárdánál várjanak.
12 20|          mindketten a sz.‑vilmosi erdõ felé indultak, az egyik
13 20|       elmegyünk, én vagy Peti: az erdõ, látod, elõttünk áll, csak
14 20|          mutatva, hol a ködbõl az erdõ sötét, egyenes falként átlátszott,
15 20|   átkozott köd ne lenne... de, az erdõ szélén több magas fa van,
16 20|       tudniillik makk termett, az erdõ teli volt zajjal s élettel.
17 20|         Ha ilyenkor a sz.-vilmosi erdõ mellett átmentél, a fák
18 20|         halotti csend terül el az erdõ felett. A tölgyek ez évben
19 20|           lökésekben szálla át az erdõ felett, a tölgyek száraz
20 20|     csináltatok, kik kiûztetek az erdõ vadjai közé, kik miatt e
21 20|           Vilmos felõl? S most az erdõ másik oldaláról hasonló
22 20|        égõ darabokban esett le az erdõ s az emberek között, anélkül
23 20|          a víz közepéig, midõn az erdõ egyszerre a megtámadók zajával
24 20|         parasztok közül néhány az erdõ ezen részének vevé futását,
25 21|          szállonga még károgva az erdõ felett. A kunyhó körül a
26 21|  dolgozott gyermekeiért. - Ott az erdõ szélén, midõn hallva az
27 26|         sudarát, mint az, mely az erdõ közepette hajtja ágait?...
28 38|    vezetõjét; de mit vala tennie? Erdõ közepén voltak, utat veszítve,
29 38|    tévelygõket jó útra vezeté. Az erdõ közepén végre a tanyához
30 38|         emelkedett, alján, hol az erdõ régen kivágatott, ritka,
31 39|     hallanám, midõn a sz.-vilmosi erdõ felé nézve meglátá, hogy
32 39|         akaratlanul a sz.-vilmosi erdõ felé fordult, s jó szemével