Fejezet

 1 2 |             reménnyel tölté szívét.~Elment tehát még aznap, midõn beszédét
 2 2 |             Jónás, Hajtó barátjával elment Konkolyi kamarás úrhoz,
 3 2 |          segíthet. - Konkolyi tehát elment õexcellenciájához, és egy
 4 4 |          eresszenek. Akkor a fõbíró elment. „Oh, azóta anyám még sokkal
 5 4 |              S ezzel az öreg sietve elment, nehogy õ is könnyekre fakadjon;
 6 8 |             a két beszélgetõ együtt elment.~- Jaj nekem! - szóla végre
 7 10|         szólt Vilma, miután a zsidó elment - fogadni mernék, hogy kém.~-
 8 16|         megy istenének sem. A hajdú elment; azután mi történt, nem
 9 16|            kigyelmeteket. - S ezzel elment.~- Esküdni mernék - mondá
10 16|            éppen Zsuzsi Liptáknéval elment -, Viola ártatlan. Ember,
11 22|       meghajtva magát, a többiekkel elment, s Kislakyné férjével, ki
12 22|       udvarba, gondolatokba merülve elment.~A jelenetet, melynek a
13 22|        együtt ültek, mióta Völgyesy elment, s a rab vallomását aláírta,
14 23|             gulyása, kihez Peti már elment, lovát készen tartja, és
15 23|          nem kapja meg. Völgyesy is elment s magamra hagyott, mintha
16 23|            felemelt, zsebébe dugva, elment.~- Boldog fiú! - mondá anyja,
17 24|          abból hozok.~S ezzel János elment, s Kálmántól, kit a dolgok
18 25|             s midõn mostohája ismét elment, nyugtalanul veté magát
19 26|            vendégét lakába vezette, elment Tengelyihez. A jegyzõ egy
20 28|   kiköltözködött s Etelka szüleivel elment, a ház ezen oldalán egészen
21 29|             végével Vándory Ákossal elment, Tengelyi pedig nejének
22 29|             s a jegyzõ a többiekkel elment.~- Látta kend - szólt a
23 30| mérsékelheté kíváncsiságát, azonnal elment, s Kenyházy jókedvûen, mert
24 31|          Mihelyt szürkülni kezdett, elment Vándoryhoz, hogy tõle ez
25 31|          amire szegény Viola, mikor elment, kért, hogy megmondjam:
26 32|        mondá, hogy midõn az alispán elment, õ is eltávozott, hihetõképp,
27 35|          világról.~S ezzel a huszár elment. Völgyesy s Tengelyi még
28 35|          barátjának kezét szorítva, elment, hogy az alispánnal a konyhásrab
29 36|        szorítá, s többször hozzá is elment, mindig magába zárkózva
30 36|      naponkint kétszer-háromszor is elment a beteghez. Saját pénzén
31 36|           elõtt állt, s maga sietve elment. A zsidó a falnak fordult,
32 39|         maradt. Mikor magához jött, elment gyermekei sírjához, s leborulva