Fejezet

 1 5 |          jegyzõnek is.~- Tengelyiné asszonyom - szóla végre a fõbíró,
 2 14|     olvasónõim képzelhetik Erzsébet asszonyom nehéz gondjait, csak õk
 3 16|       Nyugtassa meg magát, Erzsébet asszonyom - szólt, kezét a nõ karjára
 4 16|         sírva.~- A Rétyek? Erzsébet asszonyom õket rosszabbaknak képzeli,
 5 16|             Oh, higgye el, Erzsébet asszonyom, azt, ki így szeretett,
 6 21|             s mégis mikor nagyságos asszonyom jött, s a szegény fekete
 7 26|         melyen szereztük, nagyságos asszonyom - tevé hozzá, az alispánnét
 8 26|          Igen egyszerûen, nagyságos asszonyom - válaszolt a másik, elõbbi
 9 27|             nélkül.~- Édes Erzsébet asszonyom - folytatá az elõbbi, mennyire
10 27|         háladatosság, édes Erzsébet asszonyom - szóla nekimelegülve az
11 27|             De kérem, édes nemzetes asszonyom - vága szavába az elõbbi -,
12 27|      legbolondabbnak, édes Erzsébet asszonyom, ha miután annyi bajnak
13 27|          Higgye el, kedves Erzsébet asszonyom, csak tudnám, hol vannak
14 27|         gondolja meg, édes Erzsébet asszonyom maga. Minden, mit Viola
15 27|       tovább szólt. - Édes Erzsébet asszonyom, Magyarországban él, de
16 27|          után. Lássa, édes nemzetes asszonyom, van a nemesedésnek egy
17 27|     bizonyítva. Higgye el, nemzetes asszonyom, igen csalódik, ki azt hiszi,
18 27|            Higgye el, édes nemzetes asszonyom, semmi más, mint ez. Ha
19 27|         dolgok; higgye el, nemzetes asszonyom, senki nem tudja ezt jobban,
20 27|            Ne higgye, édes nemzetes asszonyom - válaszolt a másik fejét
21 27|     szerelmet, lássa, édes Erzsébet asszonyom - szólt az ügyész, hangját
22 27|            az imádás, édes nemzetes asszonyom, igen különös dolog: az
23 27|           lennék...~- Édes nemzetes asszonyom - szólt most Macskaházy
24 27|               Igen, kedves Erzsébet asszonyom - folytatá Macskaházy mindig
25 27|           Én magam, kedves Erzsébet asszonyom - tevé hozzá, kérdõ tekintetet
26 30| állapotjában! hová gondol nagyságos asszonyom?~- Az az én dolgom - válaszolt
27 31|              Hisz látja, Tengelyiné asszonyom, férje minket feleletére
28 36|         szívén fekszik, tudja-e, jó asszonyom, s melyet csak neki mondhatok
29 37|         szörnyû volt látni, nagysás asszonyom, hogy bántotta lelkiismerete,
30 37|             kiküldtek. De nagyságos asszonyom - tevé hozzá bámulva, midõn
31 37|             jõni.~- Igaz, nagyságos asszonyom - szólt amaz -, úgyis a
32 37|            ki végre. Ugye nagyságos asszonyom, az a fõdolog?~- Jól van,