Fejezet

  1 1 |              kocsijában álom nyomott el, ha pár óra múlva fölébred,
  2 1 |               ki csak honában osztja el kincseit!), úgy egyszersmind
  3 1 |              nap meleg sugárai önték el fényöket Tiszarét messze
  4 1 |             pávatoll. Ki számíthatná el e jelek s kiváltságok hosszú
  5 1 |              olvasandja, kétségkívül el fogja ismerni: hogy reá
  6 1 |           látád, melyeket az idõ még el nem takarhata, és szemeinek
  7 1 |           hol rejtett erekben ágazik el az arany, nincs semmi, min
  8 1 |        barátja kezét Vándory -, hidd el, bírjuk, született optimisták
  9 1 |          irányban, s miként fogatott el ez alkalommal éppen a legutósó
 10 1 |         elhallgathatom.~A nyúl végre el vala fogva, az agarászó
 11 1 |              fenntartatott. Oh, hidd el, barátom, az úri mulatságok
 12 1 |        melybõl fajunk származik, még el nem apadt e hazában.~Ha
 13 1 |             részrehajlás nélkül járt el, három év múlva valamely
 14 1 |            értem a munkát - jó részt el nem hagynak, míg a másikból -
 15 1 |                 csak akkor vállalják el, ha egyszersmind abból,
 16 1 |              szent félelemmel teljék el, mely a rend fönntartására
 17 1 |             külseje rémüléssel tölté el, s pedig nemcsak a vétkest,
 18 1 |              ezen méltatlanság rajta el nem követtetett. Azonban
 19 1 |           kitõl most ajándékot fogad el; azaz: ha oly perben állana,
 20 1 |              tõle ajándékot fogadjon el, s kedvezõleg ítéljen? S
 21 1 |        egészen más gondolatok tölték el, s ki õt, midõn az öreg
 22 1 |       egyikéhez fordulva -, beszélje el kend, János, miért hozták
 23 1 |         minden gyanús embert fogjunk el.~- S azért - szóla közbe
 24 1 |      haragját - a vén brúgóst fogtak el, kendtek valóban aranypénzt
 25 1 |             mely soha a jó ösvényrõl el nem tért” - kedvesebb volt,
 26 1 |             õt kentek hozzám; s hogy el ne szökjék, mert...~A cigány
 27 1 |           Ákos -, de...~- Ez egyszer el fog jõni - viszonzá tisztviselõi
 28 1 |               s most se késtem volna el, mert a nagyságos asszony
 29 1 |             gondolá - ott az erdõben el nem fognak...~Soha iromány
 30 1 |        vallani, ezt ügyesen intézted el - szóla Ákos, valamivel
 31 2 |              hazában ismeri, könnyen el fogja hinni, hogy ötven
 32 2 |          szobának egyhatodát foglalá el, s fõképp nyári napokon,
 33 2 |              észbeli munkásságát, se el ne nyomassék a tárgyak súlya,
 34 2 |          történeteit mondhatta volna el, valahányszor a gyermek
 35 2 |              habár apja nem mulasztá el õt figyelmessé tenni, hogy
 36 2 |         hosszú kerület után érhetjük el - õ nem ismeri még; õ nem
 37 2 |               tanácsadójok.~Így múlt el majdnem öt év boldog változatlanságban.
 38 2 |         lelkét azon gyönyörrel tölté el, melyet a tudományos pályának
 39 2 |           szûnik, úgy e jámbor kebel el nem veszté reményeit végsõ
 40 2 |       legnemesb szívek egyike hamvad el, mely valaha emberi kebelben
 41 2 |          Jónásunknál sem maradhatott el. Pénzzé tevé tehát mindenét,
 42 2 |             ember bohóságot követett el, vagy ellenkezõleg valamely
 43 2 |              öreg ember oly célt ért el, mely után soká fáradott,
 44 2 |       kevesebb ostobaságot követnénk el e rendszer mellett, s egyenesebben
 45 2 |          éltedbõl bohóságaidat, vedd el azon tévedéseket, melyek
 46 2 |              kitûnõvel” bocsáttatott el - kár volna tovább tartózkodni
 47 2 |          jövõ fényes ábrándai tölték el lelkét, s a múltnak nem
 48 2 |             az elsõben, mert érdemei el fognak ismertetni, a másodikban,
 49 2 |       érzemények egész lelkét tölték el. Benne minden elnyomott,
 50 2 |           ily dolgok mondattak, s ki el nem hívé, az bátran hiú
 51 2 |         szilárd lelke nem csüggedett el azért. Minden alispánnak,
 52 2 |              ki kívánhatná tõle azt? El kell követni mindent, habár
 53 2 |           kedved szerint rendezhetsz el. A jövõ tisztújításig pedig,
 54 2 |         gondja lesz reád.” S a dolog el lõn határozva, Tengelyi
 55 2 |           ítéleténél, hallgatva tûri el e csapást, mely szívének
 56 2 |          magának is megszerzé.~Jónás el vala keseredve. Élte minden
 57 2 |              életmódhoz nem határozá el, úgy senki többször csalódva
 58 2 |             Virgil Georgiconja tölté el képzetét, késõbb csak ablaka
 59 2 |       elégséges munkával láttassanak el. Ezenkívül még más, igen
 60 2 |           hazafi létére nem ismervén el a devalvációt, mennyire
 61 2 |              ezüst pénzt fogadtatott el, s természet szerint ebben
 62 2 |          helyzetében is. Két év múlt el így, midõn egyszerre fenyegetõ
 63 2 |            kényszeríttetik.~Így múlt el ismét három év, s amit nem
 64 2 |        meghalt, kéri, nem vállalná-e el hivatalát? nemeslelkûségének
 65 2 |          talán ember, ki Tengelyirõl el nem mondaná, hogy becsületes
 66 2 |             azért senki sem taszítja el magától az aranyat, s nem
 67 2 |           boldogságának érzete tölté el szívét.~Be akart menni,
 68 3 |           félig szunnyadozva mondaná el esti imádságát. Maga a korcsma,
 69 3 |             stb. - mert ki mondhatná el egyszerre a Rétyek képzelet-
 70 3 |              húszholdas erdõ foglalá el, melyet a teins alispán
 71 3 |       valamit érõ dolgokat is vigyen el magával, azért, hogy a dolog
 72 3 |               hogy az egész nem sült el. A szerencsétlen tolvaj
 73 3 |              ugrott ki, s így illant el - Vándory nem véteté ûzõbe,
 74 3 |             hogy egész perek vesztek el, nem hónapos vagy éves,
 75 3 |             Kötelezvényeket orzunk-e el, vagy fassiókat, vagy donációt?
 76 3 |            ügyvéde azért rejté magát el e fák alatt, hogy mesteri
 77 3 |             fekszik, miért nem fogta el a zsiványt? Tekintetes s
 78 3 |         regényes kalandunkban járunk el; s gyõzünk vagy... elszaladunk.
 79 3 |    Macskaházy, ki még mindég annyira el vala rémülve, hogy e tréfákon
 80 3 |               kit épp akkor hagytunk el, midõn leányától vezetve
 81 4 |          gonosztettet nem követtetek el?~- Igen, atyám - viszonzá
 82 4 |            körülállták - nem hagyjuk el egymást. Ím e jó szomszédom
 83 4 |           pünkösdkor két lovat adott el, megfizette volna árát,
 84 4 |             házhoz közelít, fogjanak el, mert mind Viola cimborája.
 85 4 |              károk fejében ma vitték el, úgyhogy az asszony egészen
 86 4 |              melyet vályogból lévén, el nem vihettek, s a katonák
 87 4 |     hajdúinak, hogy mindent vigyenek el, anyját kihajtották ágyából,
 88 4 |        beszéltek, hogy apám ma éjjel el fog jõni, s hogy akkor majd
 89 4 |         alatt bármily veszélyek közt el fog jõni hozzá. Mit tegyek
 90 5 |         álmodjam - ez életem, s hidd el, Peti, nincs rajta mit féltenem.~-
 91 5 |             az elsõ helyet foglalják el.~- Ne szomorkodjál, pajtás -
 92 5 |            fordulhat. Csak most menj el, itt egy percig sem vagyunk
 93 5 |            itt a tûznél találkozunk, el nem kerülted volna vesztedet.
 94 5 |            most, s azért nem veszett el, ha csak föl nem akasztották.~-
 95 5 |              darab marha sem veszett el gulyájokból, s mikor háznépem
 96 5 |        Violát nem oly könnyen fogják el, mint gondolod. Még egyszer
 97 5 |            találni, bújj be s rejtsd el magad, de az istenért be
 98 5 |             õseink csak azért hagyák el honukat, hogy oly hazát
 99 5 |              tiszta cseppekkel tölté el. E nõ, ki betegen, talán
100 5 |              hogy minél elõbb hagyja el e világot, melyben, ha anyja
101 5 |           szemeit törülve -, apámnak el kell bújni, de ugye az nem
102 5 |          fiaim, hogy az ördög vigyen el.~- Hát a kert másik oldalán
103 5 |           egypár hordó mögé rejtette el, s nyugodtan bölcsõjéhez
104 5 |        erõsebben is szúr; - s e pont el vala érve.~Erzsébet az eddig
105 5 |             könnyezõ szemekkel mondá el miatyánkját, õ maga az ablaknál
106 5 |           oldalán világosság terjede el, a sokaság futva oszlani
107 6 |         leveleket, hogy ne hulljanak el, s ne takarják száraz vázaikkal
108 6 |              ez egy alkalomra teszik el, s mit szeretetök nekünk
109 6 |  reménylhetem-e ezt Vilmától? s hidd el, az öreg Tengelyi kérlelhetlenebb
110 6 |             azon válasszal utasított el, hogy ez egyben férje kérlelhetlen.
111 6 |         nyakadba ne boruljon; s hidd el, ha ez nem lenne is így,
112 6 |           kérlek az istenre, ne vond el tõlem pártfogásodat.~- Bizonyos
113 7 |             kárukra épp végét feledé el, néha untattak, de észrevéve,
114 7 |              áldás által oszolhatott el.~Voltak a megyében, kik
115 7 |         kortescsapat közt tûnt volna el. De ismert dolog, hogy alkotmányos
116 7 |           még egész birtokát kártyán el is vesztette.~Azt hinné
117 7 |             egész piszkosabbá vált - el szokott múlni, s így Sáskay
118 7 |              nyugodtan nem tûrhetett el. Réty beszédei eddig a parliamentalis
119 7 |             legény vagyok, de vigyen el az ördög, követem alássan,
120 7 |     melyeknél azon meggyõzõdés tölti el lelkeinket, hogy e nagy
121 8 |     gyalázatos hálátlanságot követne el, ha valaha elfelejtené,
122 8 |            szavazat kell, nemességed el fog ismertetni, az elsõ
123 8 |              itt nem feledtettek még el, s mihelyt valakinek szüksége
124 8 |           bírunk, csak ritkán ismeri el, nem bocsát meg annak, ki
125 8 |              szóval oly ügyesen járt el vigasztalásaiban, hogy Kálmán
126 8 |              födött pajtában hangzik el, s mi jó volna, ha Etelka
127 8 |      véletlenül ott volt, ordíthatta el jókívánatait.~Azon boldogság
128 8 |           tulajdon lábain ment volna el tõle. Csendesen öszvetakarítá
129 9 |         magunkhoz keríthetjük! Nemde el kell csábítani õt? Ez az
130 9 |   tisztújítás utáni napon végezhetné el.~A második nagyobbszerû
131 9 |               egyik fõ helyet foglal el a vesztegetés. Aki tisztújításainkban
132 9 |      szolgabírák élete nem rothadott el vermeikben, úgy volt dohányunkkal,
133 9 |          mint primae classist adtunk el, a gyapjúval, gubiccsal,
134 9 |           ülést még egyszer beszélte el, pótolva akkor tartott szónoklatait
135 9 |      férjének elnöki székét foglalta el, mind a szolgáló inasok
136 10|            betegen feküdt, foglalták el. Tengelyi az egész napot
137 10|       ellenei s maga Nyúzó sem tagad el tõle; az, hogy mostani életmódjához
138 10| szelességében valami csínyt követett el, de azért...~- Õ javíthatlan -
139 10|           szeretetét elvesztém. Hidd el, Etelkám, nem tûrhetem e
140 10|         szívemet apám elõtt. De hidd el, minden rendbe jõ ismét:
141 10|         nejét; ki áll jót, nem jön-e el ismét, ma, holnap vagy akármikor.
142 10|                 Most eltûnt, de hidd el, Etelkám, ott állt, tisztán
143 10|          kertben körülnézek.~- Hagyd el, kedves Etelkám; meglehet,
144 10|          gyönge mosolyt nem nyomhata el.~Az idegen azonban, ki a
145 10|           kiegészíté, nem takarhaták el. Maga Etelka kellemetlenül
146 10|            egyszer kéré, hogy menjen el most, s jõjön fél óra múlva;
147 10|             üldözte tegnap; ma, hidd el, legkisebb gondja is nagyobb
148 10|      Macskaházyval beszélt, ki, hogy el ne feledjem, azt üzenteti
149 11|              családja nem mulasztott el semmit, mi által pártjának
150 11|            vitatkozott - általánosan el lõn fogadva.~A comfort fõképp
151 11|         dacára falépcsõvel láttatott el. A ház egyik oldalán a kert
152 11|               szolgálatvesztés alatt el nem hagyhatták, hogy végre
153 11|        bemennek, Réty kortesei által el fognak csábíttatni.~- You
154 11|         szólj ezekrõl, barátom! Hidd el, én a megyét ösmerem; ezek
155 11|        hízelgést -, s ha úgy hiszed, el is hagyhatom az egyház említését,
156 11|      áldozatoktól meneküljenek. Hidd el, magatok pénzén korteskedhettek,
157 11|              sem vesszük, de mondjuk el csak szebbítés nélkül viszonyainkat
158 11|              nemtelen léte határozza el, s az igazság istenségére
159 11|          nincs, még az is, mije van, el fog vétetni - hogy csak
160 11|             ügyetlenséget követhetne el, olvasóim megengedik, ha
161 11|            elfogadására készíttettek el, s a verandában fölállított
162 11|              bizonyosan késõn indult el” felelt, míg a játszó asztalok
163 11|      útárokban három mozsár dörrenik el. A lovak, melyeket Bántornyi
164 11|            fõispán maga nem nyomhatá el egészen mosolygását.~- Fõtisztelendõ
165 11|             Az istenért, miért vette el palástomat?~- Ön palástját?~-
166 12|               s némely író hármat is el tudott használni, miért
167 12|         közöcskék által választatnak el egymástól, melyeknek tömkelege
168 12|   tulajdonokat a taksonyi fõispántól el nem tagadhatja senki.~Ha
169 12|      Hatalmunkban áll bizonyos címet el nem fogadni, de ha egy ideig
170 12|            között néha nem nyomhatom el jókedvemet. Excellenciád
171 12|         nemes község között terülvén el, mint erdõkerülõ majd egy,
172 12|        pálinkási jegyzõn követtetett el, kit négyszáz forintért
173 12|              egy pillanatot raboljon el.”~- Ön csalódik bennem,
174 12|       valóságos jótéteményként fogad el.~A fõispán szavai nyájasak
175 12|              három évre határoztatik el, s ha a körülményeket tökéletesen
176 12|            félreérti célomat, higgye el, ami a pártok állását illeti,
177 12|       fõispán nyugodtan -, de higgye el, e részben mégis csalódik.
178 12|  rendezettebb, könnyebben viseltetik el, s mindez egy ember befolyása
179 12|    szerénységbõl nem keresék. Higgye el, excellenciád megyéje gazdag
180 12|            között említenénk? Higgye el, kegyelmes uram, a hatalomnak
181 12|      politikai nézeteimnek istápjai; el lehet-e hagynom õket?~-
182 12|              többek által követtetik el? A népnek mi köze politikai
183 12|           ideig hallgatott.~- Higgye el ön - szólt végre érzékenyebb
184 12|        mellyel szóltam, s ne feledje el a nagy csoport között, mely
185 12|        közelgõ mécsek világa terjede el szobájában.~ ~
186 13|        bezárva az udvart, hogy senki el ne szökhessék, a zsidó kocsmáros
187 13|             kocsmáros ágyát foglalta el, míg a zsidó maga családjával
188 13|          tekintetes úr módjára mehet el, az egészen más dolog. Eleget
189 13|              A világért sem maradnék el, csak hogy haragjokat lássam,
190 13|              Nem, de...~- Vagy talán el akarsz árulni? - szólt ismét
191 13|        vagyunk-e mi barátok? ki adta el minap is a szürkét, melyet
192 13|            Hát minap mibe múlt, hogy el nem fogták? Ha cimboráinak
193 13|           parasztnak ökrét hajtottam el a mezõrõl; mikor megtudta,
194 13|        csúnya arcait nevetés ferdíté el még inkább -, már hogy szerezted
195 13|            útra készültek.~- Menjünk el mindjárt - szólt a zsidó
196 13|    felébrednek, téged nem eresztenek el.~- Igazság - szólt Cifra,
197 14|           betûkkel följegyezve vitte el hátán. Hallottunk egy mérnökrõl,
198 14|         méltó ecsettel? ki mondhatja el azon fájdalmas gyönyört,
199 14|           nem mondható vágyak töltik el! Mint a tengert - mely,
200 14|          áthatá, lelkén meleg terüle el, minõt a nap ragyogó sugárai
201 14|   pulykapecsenye, e hazai ámorposta, el ne barnuljon, a leves, mely
202 14|      érzelmeit elárulja, ne sózassék el; egyszóval minden úgy legyen,
203 14|         egész kincsével nem ûzhetett el, a mindennapi gondok, melyek
204 14|           gyengébb, s nem viselhetné el; én tudom, mi keserves,
205 14|            boldogság elõérzeté tölté el, melyet leírni, melyet részletekre
206 14|              szörnyû aggodalom tölté el.~Bement Vilmához, ki azalatt
207 14|            míg Vilma, alig nyomhatva el könnyeit, felsóhajtott:~-
208 14|                Talán nem indulhatott el jókor - szólt Erzsébet vigasztalólag -,
209 14|        egyiptomi setétség terülne is el a világon.~- Magam is azt
210 14|              melynél bizodalom tölté el a hallgatót, Liptákné -,
211 14|        összeadott, ember ne válassza el; azért a teins vármegye
212 14|           tettem, nem fogadtam volna el önt így házamban, ha nem
213 14|             elég erõvel, hogy szívét el ne ossza ennyi tárgy között?
214 14|         közbe Ákos.~- Az sem, higgye el, barátom, az sem - viszonzá
215 14|           nem fér, azt sohasem érném el tõle.~- Meghiszem. De lehet-e
216 14|        semmit, mint áldását: õ, hidd el, nem fogja megtagadni. Hisz
217 14|              Vándory, s minél inkább el volt határozva: ez utósótól,
218 15|      pártokra osztott nemesség tölti el, míg a megyeház minden s
219 15|            szavazat elve fogadtatott el. A dolog, mint mondják,
220 15|          által épp mellette vitetett el: becsületes Jónásunk nem
221 15|         midõn közülük azokat számolá el, melyek által a nemesek
222 15|            nem csekély része veszett el a lárma között, s mit sok
223 15|     szavazzon, leckéket nem fogadunk el senkitõl, fõképp - tevé
224 15|       jegyzõtõl nem.~- Akár fogadnak el, akár nem - szólt Kálmán,
225 15|              bölcs többsége határozá el, s így hibáról szó sem lehet.
226 15|           hogy szavazástól tiltassék el.~Az udvarból, hol mindazok,
227 15|         bebizonyítani; de ne feledje el uraságod, hogy ehhez is
228 15|   szaporíttassék.~James nem nyomhatá el az érzelmeket, melyeket
229 16|           mély aggodalommal töltötte el. Vilma ágyában feküdt, a
230 16|           házhoz jött, azt nem hagyá el, s a feltört ládát megvizsgálva
231 16|          embert e világon nem hagyja el, elterjedett a többiekre
232 16|              részint írásokat vittek el, s azok visszakerülhetnek.~-
233 16|      elvesztettem. Kérlek, ne fogadd el Ákost házunkban, ne engedd
234 16|                 Úgy van; úgy, higgye el a tiszteletes úr - szólt
235 16|               hisz megesküdtél, hogy el nem hagyod bajban s nyomorúságban;
236 16|         mutaták meghatását -; hagyja el, tiszteletes uram, nótáriusnénak
237 16|          leányom, bízzál istenben, s el nem hágy. - A többiek meghatva
238 16|         bíznék istenében; de higgyék el, ha néha meggondolom egész
239 16|         cigányra gyanakodott. Viseld el nyugalomban keresztedet,
240 16|             odaadta, õ maga nem megy el tõlem a király fiának sem.
241 16|             is, azokat mégsem hagyom el.~- Nem úgy volt értve, Zsuzsi -
242 16|         ajtónál megfordult -, higgye el a nemzetes asszony, ha ma
243 16|     magasztos érzeményekkel telhetik el, melyek az embert e föld
244 16|             ellen fordul. Oh, higgye el, Erzsébet asszonyom, azt,
245 16|            csak az irományok vesztek el, ugye? tudom, tudom! A pénzt
246 16|             magát, s kezeivel takará el szemeit.~- Jónás - szólt
247 16|              egész fájdalmadat. Hidd el - tevé kezét szorítva hozzá -,
248 16|            egyike lenni nem akartam, el kelle tiporni büszkeségemet.
249 16|       kértelek, hogy Ákost ne fogadd el házunkban, te megígérted,
250 16|          kiáltott magánkívül -, menj el, hagyj békében, ha nem akarod,
251 17|              komor sejdítések tölték el. Kálmán, ki azon meleg részvét
252 17|           sóhajtva hozzátevé: - Hidd el, János, ha más bajom nem
253 17|              no, hogy is felejthetem el - szólt az öreg huszár,
254 17|               s még akkor is, higgye el, ha valakinek három keze
255 17|       világra jött, János a Rétyeket el nem hagyta. Mikor ura fõbíróból
256 17|        szerint változtak vagy dõltek el, s minden nemzetnek, majdnem
257 17|             János által foglaltatott el A gyermek ezen elbeszélésekbõl
258 17|        senkinek annyit, mint Ákosnak el nem mondott még, egész múltjának
259 17|              egyszer bírjuk, könnyen el lehetne vesztenünk. De vajon
260 17|       lelkemet bús elõérzetek töltik el, mintha nagy szerencsétlenség
261 17|         foglalatosságban is úgy járt el, hogy minden pár, mely kezein
262 17|       történt, s közönsége nem marad el. Ki ne lenne boldog ily
263 17|             nem azon harcban vesznek el, melyet külviszonyaikkal,
264 17|         mondja, s ha valaki nem érte el végsõ napját, azt megtartja,
265 17|            csak az irományok vesztek el.~Rétyné arcain öröm sugárzott,
266 17|            alatt szemeit nem fordítá el mostohájától, mondá, hogy
267 17|              Viola által követtetett el. Mire Rétyné sietve fölkelt,
268 17|              a rablást Viola követte el?~- Viola vagy a zsidó, és
269 17|              fojtásnak nem használta el.~- S te minap mondád, hogy
270 18|          lelkünket. Hány ivadék tûnt el e határokon anélkül, hogy
271 18|          szomorú sejdítésekkel telik el.~Dél rég elmúlt, midõn Zsuzsi,
272 18|    állapotában a nap leszállta elõtt el nem éri. Egyszerre lódobogás
273 18|      keresztnél azon nyugalom terült el, melyet nem egy vagy más
274 18|            mernék, nem Viola követte el a rablást.~- Meglehet, én
275 18|          történt? az istenért, mondd el könyörületességbõl - sóhajta
276 18|           nótáriusnak írásai vesztek el, s kért, hogy szerezzem
277 18|                 talán csak nem lopja el Viola feleségét, hiszen
278 19|           Tengelyivel együtt hagyánk el, késõbb szokatlan sebességgel
279 19|         zsiványok elfogásában járnak el. Olvasóim ezen bámulnak
280 19|           mielõtt megebédelt, indult el hivatalos útjára; miután
281 19|     kívánhatja, hogy õk magok fogják el Violát? Esteledett, s ily
282 19|         rablás Tengelyin követtetett el, Nyúzó s esküdtje nemigen
283 19|              szinte bundában látá.~- El, te itt maradhatsz.~- De
284 20|               ha nem beszéltem volna el, hogy ez éjjel a kislaki
285 20|          kedvesét végre szeretetében el akarta nyelni - jaj nekem,
286 20|             öngyilkosság követtetett el, a társaságnak egy, fõképp
287 20|         otthon van - talán nem indul el mindjárt; azután az urak
288 20|              e roppant síkon irányát el ne veszítse. Itt egy határhalom
289 20|           darab aranyat hordva fárad el, s a fájdalmakon, melyekét
290 20|              Csak a szekér ne törjék el - mondá Zsuzsi aggodalommal -,
291 20|        Zsuzsi aggodalommal -, higgye el kend, én ma mindentõl félek.~-
292 20|      mindentõl félek.~- Dehogy törik el - válaszolt a gulyás egyet
293 20|           sietõk miként nem tévedtek el régen. A pocsogás, mely
294 20|    leveleivel a vizet eltakarta, már el volt borítva. A cigány leugrott
295 20|              széles vízláp terjedett el, melynek határát a ködben
296 20|            az áradás még nem töltött el minden lápot; vigyázz, István,
297 20|        tovább, hol az árvíz a gyepet el nem borítá, vágtatva; az
298 20|          férjemet csak nem hagyhatom el végsõ nyomorúságában, tudod,
299 20|             Most halotti csend terül el az erdõ felett. A tölgyek
300 20|         mellyel az alacsony bejárást el lehete zárni, s a nádfödelen,
301 20|          mintegy megvetéssel fordult el pulya századunktól, melyben
302 20|         gulyáshús?~- Az ördög vigyen el - dörmögött a másik, ki
303 20|               véghetlen csend terüle el az egész vidéken. Néha az
304 20|          leírhatlan szomorúság tölté el. A sötét éj, a hallgatás,
305 20|             orsóját. Künn köd borula el a vidéken, a kastély s parasztházak,
306 20|            változásai nem takarhaták el szemei elõl. A természet
307 20|           látására elõször borzadott el önmaga elõtt. „Nem, nem -
308 20|           szomorú hangjaikkal tölték el. - Ki lehet ez? - gondolá
309 20|           igazságtalanságot követett el; szegény pajtása, ki most
310 20|     kijózanodott. - Nem szökhetünk-e el még valahogy? - szóla halkan,
311 20|             ki ne világítson. Takard el a tüzet hamuval. - Mészáros
312 20|           hozott magával, s kik most el merészelnek szaladni, ha
313 20|         zsiványokat kötözve hozzátok el?~- Teins uram - fohászkodott
314 20|          rajta, hogy az ördög vigyen el.~A fõbíró felkiáltását a
315 20|          emberektõl körülvéve nincs, el fog illanni, s a sötét erdõben
316 20|              bokrok között rejtõztek el, s Nyúzó, ki Macskaházyval
317 20|          pálinka kék lángokban folyt el a földön - ki vagy a mennyekben...
318 20|           Viola, Viola! miért loptad el a nótárius írásait?... ez
319 20|    veszedelem között megfeledkezett. El vala határozva, hogy e kunyhó
320 20|          vidéket halotti csend tölté el. A jajgatás, mely a kunyhóban
321 20|     mosolyogva -, hogy egyszerre sül el. De csak maradjon a teins
322 20|              megtámadók zajával telt el.~- Késõn jöttünk - kiáltott
323 20|              csak egy gondolat tölté el, s az Violának veszélye
324 20|       erdõben nagy világosság terüle el. Az ostromlók kiáltása,
325 20|             kunyhót; férjemet égetik el! - kiálta szívhasító hanggal,
326 21|          mázsákat, s míg terhe alatt el nem törik, mélyebbre nem
327 21|             reményt önthet.~- Hagyja el kend, István - mondá Violáné
328 21|          nyugodtan -, tudok mindent, el vagyok készülve mindenhez.
329 21|            nem halványult, nem ájult el a seb elõtt, hanem békötözé;
330 21|         inkább, ki által ragadtattak el, s többször kérdezé azokat,
331 21|              feltöri is kezeit, csak el ne szökjék -, nála vannak-e
332 21|    irományainak átvétele Nyúzó által el fog tagadtatni, vagy hogy
333 21|       aludhatnék? No, mondd, beszéld el, Peti, mit mondanak az emberek
334 22|           nem értenék, miért fogadta el a szelíd öreg kegyetlen
335 22|              tisztet örömmel fogadta el, s elég készültséggel bírt,
336 22|        vonásait himlõhelyek ferdíték el, azon fiatal emberek sorába
337 22|             az alkalmat nem mulasztá el -, nagysád csupa kegyesség,
338 22|            az öreg, ki alig nyomhatá el könnyeit; s ezzel sóhajtozva
339 22|              elfogadására már minden el vala készítve. A kapu elõtt
340 22|     folytonos üldözésben fogattatott el, mi minden rögtönítéletnek
341 22|             méltóságodat, hogy célja el nem éretett. A prókátori
342 22|             Cifra elleni inkvizíciót el kell halasztani, most tanúságára
343 22|           Völgyesy, alig titkolhatva el belsõ borzadását.~- A teins
344 22|              társaság elõtt mondatik el, a bírákat tévutakra vezetheté.~
345 22|              hogy a nótárius írásait el akarják rabolni, s hogy
346 22|           beszélte, hogy az írásokat el akarják rabolni? - kérdé
347 22|           azon könyörületesség tölté el, melyet nagy szerencsétlenség
348 22|               nekem mindegy. Higgyék el a teins urak, ha nem volna
349 22|             a bírószék még nem törte el a pálcát feje fölött.~-
350 22|           vagyok, fegyveresen fogtak el, reám nem vár más, mint
351 22|           fogok-e akasztófára jutni? El kelletett volna tûrni a
352 22|              nótáriustól raboltattak el.~- Tehát a rablást elismered? -
353 22|         közbe Zátonyi.~- Nem ismerem el. Isten látja lelkemet, hogy
354 22|              az égõ házból kijöttem, el voltam vakulva, fegyver
355 22|        magamat, hogy ezek ne égjenek el velem, mert a nótáriusnak
356 22|        írásokat adja által.~- Vigyen el engem mindjárt az ördög -
357 22|            de az írásokat ne tagadja el. Én Tengelyi uramnak nagy
358 22|      nemességi irományai raboltattak el, ki tudja, mily összeköttetésben
359 22|             az irományokat én loptam el?~- Én csak azt mondom, hogy
360 22|           talán mégsem kerülte volna el ez új sanyargatást, ha Völgyesi
361 22|         legkisebb sértés követtetnék el, azt õ nemcsak a vármegyénél,
362 22|               mondá Viola -, annyira el voltam vakulva a füsttõl
363 22|          igen csalódtál. Ugyan hozza el a tekintetes fõbíró úr azt,
364 22|              nyájasan -, ez az ember el van fogulva; ha kínpadra
365 22|         bizonyosan nem rabolta volna el, pedig az egész rablás az
366 22|             jegyzõ irományait valaki el akarja rabolni? Jó, ha megismerjük
367 22|           különös, hogy nem mentetek el ketten. Lám, már most is
368 22|             mondja, hogy te követted el a rablást, s fejedre fog
369 22|              csak másokkal hitetheti el, hogy evett belõle, bár
370 22|             oly vigyázatlanul jártak el, hogy beszélgetésöket egy
371 22|              zsidó által követtetett el, s hogy Cifrát a helyszínen
372 22|      alispánné õnagysága raboltatták el?~- Mindent, mit a rab a
373 22|              mi fontossággal bírhat, el ne hagyjak.~- De hisz vannak
374 22|           félóra alatt nem végezheti el.~- Ej, bliktri! - szóla
375 22|    statáriumnál voltam, pedig higgye el a teins úr, oly esetek voltak
376 22|              szokatlan pirosság futá el.~A többiek bámulva néztek
377 22|            véleménye a többség által el nem fogadtatott. - Csak
378 22|              célját a lemondás által el nem érheti, talán maga kész
379 22|     fájdalmas érintések nem maradnak el, s így az ifjú ügyész, valahányszor
380 22|          értékök szerint fogadtatnak el: alig volt valaki, ki az
381 22|       annyival nagyobb bámulat fogta el az egész törvényszéket,
382 22|      tartatnak, s csak azért fogadta el örömmel kiküldetését, mert
383 22|              szükséges görbeségekkel el nem látta, örök kisebbségre
384 22|             fejedelmek alatt terjedt el honunkban, legalább a francia
385 22|          szabályaihoz tartja, járhat el törvényesen; márpedig ezek
386 22|             nem ellentállva fogatott el? vagy Tengelyi írásait azért
387 22|       Tengelyi írásait azért rabolta el, hogy magát velök táplálja?
388 22|     irományokban nem áll semmi, s én el fogom feledni.~- Méltóságos
389 22|          ügyész szavát. - Én mindent el fogok követni, hogy ez égbe
390 22|        feltéve, s égõ arcokkal hagyá el a szobát.~A zaj, mely e
391 22|            megnyugtatás terjedhetett el, hogy soha igazságosabb
392 22|            szeretetét ez egész világ el nem rabolhatja tõle, s itt
393 22|             nem fog, s azért mindent el akart követni, hogy Viola
394 22|     szörnyûbb gonosztetteket beszélt el, melyek Viola és cimborái
395 22|            állítólag elkövettettek s el fognak követtetni a megyében,
396 22|     lelkiismeretének furdalása tölté el. - Istenem! - mondá magában -
397 22|          ember szívét borzadás tölti el!~ ~
398 23|            hasztalanokká teszi. Hidd el barátom! mi e világon rossz
399 23|            is illõ. De kérlek, mondd el hát, mi történt?~Völgyesy,
400 23|            rablást nem Viola követte el. Minden, mit hihetõképp
401 23|       szenvedett. - Némelyek mindent el fognak követni, hogy elítéltessék,
402 23|             mentsem meg most, miután el van ítélve?~- Ha a teins
403 23|        életét megmenthetjük, mindent el fog követni, hogy becsületes
404 23|            ételeknél alig titkolhatá el türelmetlenségét, mihelyt
405 23|       szükséges strázsák felállítása el ne mulasztassék.~- Ha a
406 23|   nevetségessé teszem, ha a zsiványt el nem ítélem, nem tudtam ellentállni;
407 23|           mosolygó arcain függtek -, el akarod szöktetni, nemde,
408 23|             közgyûlésen határoztatik el? S mit féljünk? nálam van
409 24|              Kálmán alig titkolhatta el belsõ örömét. Macskaházy
410 24|           erdõben megfogatott, sorsa el vala határozva, s õ nem
411 24|            tudja? talán nõm is végre el fogja felejteni az elátkozott
412 24|           már unokám lehetne, s hidd el, itt ez ezüst emlékpénzt
413 24|         intést adva, hogy a világért el ne árulja magát, távozott
414 24|              csak egy ajtó választja el, s a magtár elébe õrök állíttatnak?
415 24|           magtár közelében rejtezzék el: maga ismét a kamara elõtt
416 24|       annyival nagyobb rémülés tölté el a szegény tiszttartó szívét,
417 24|  beszélgetéseivel egész társaságokat el tudott altatni, s kinek
418 25|              sõt bizonyos, hogy õ is el fog követni mindent, hogy
419 25|             tulajdonait senki inkább el nem ismeré, úgy senki nem
420 25|            mutatkozunk, nem kerülték el figyelmét... s valahányszor
421 25|           alunni, s alig szunnyadott el, midõn kocsizörgés ismét
422 25|          téglafal által választatott el;... s valamint a szobalány,
423 25|              Csak ne hirtelenkedjünk el semmit - vága közbe az alispán,
424 25|              eltitkolásukat érhetjük el, mindez nem ide való. Apám
425 25|            nõmül választom: úgy most el vagyok határozva, hogy azt
426 25|    egyszersmind érzékenységét veszté el.~Ákos tántoríthatatlan vala,
427 25|              meggondoltam mindent, s el vagyok határozva - válaszolt
428 25|            kincseket látunk. De hidd el fiam, a szívnek vannak szükségei,
429 25|         Higgy, fiam, apádnak, az idõ el fog jõni, hol a kitüntetés
430 25|             gyengeségemet ne áruljam el... ez nem azon cél, mi után
431 25|           szolgálatot nem kerülheted el; de nem vagy-e fiatal? nem
432 25|            szóla Ákos, nem nyomhatva el egészen a mosolygást, mely
433 25|           nemesre, ha ez gyalog megy el fényes hintója mellett;
434 25|            nem fogja megváltoztatni. El vagyok határozva. Ha csak
435 25|              halotti sápadtság lepte el, s ki alig bírá leküzdeni
436 25|            apám házát ekképp hagyjam el.~- Alávaló! háládatlan!
437 25|            nem, apád ki fog tagadni, el fog átkozni, rossz fiú.
438 25|            mihelyt egészsége engedi, el kell hagynia -, s ámbár
439 26|              szûk üvegházban ültetéd el, fel fogja-e annyira emelni
440 26|            fejlõdnek ki vagy vesznek el, mint azt a helyzet, melybe
441 26|               magával hozza?... Hidd el, barátom, én tapasztalásból
442 26|           fel, melyeket nem érhettem el. Szerettem, de az, ki szerelmemet
443 26|              szobában homály terjede el; de Macskaházy hangjában,
444 26|             igyekszik; ez aggodalmat el fogom oszlatni, miután az
445 26|             Egy garassal sem fogadok el kevesebbet! - válaszolt
446 26|           férjem által fogadtassanak el; már hogy reménylheti ön,
447 26|           Tudom, tudom! Csak hagyjon el - mondá az alispánné csaknem
448 26|          kérdezé a másik sóhajtva.~- El biz én - válaszolt János -,
449 27|             közel van, melyen örökre el fogunk válni, meglehet ezáltal
450 27|      tapasztalt asszonynak mondhatok el, mint az, ki itt elõttem
451 27|         férjérõl így halla beszélni, el nem nyomhatá - férjemrõl
452 27|             egykor éreztem, nem múlt el anélkül, hogy barátsággá
453 27|          irományok raboltattak-e hát el, melyek által nemességöket
454 27|           Macskaházy alig titkolhatá el örömét, midõn a hatást látá,
455 27|              tõlem függne!... Higgye el, kedves Erzsébet asszonyom,
456 27|              volt bizonyítva. Higgye el, nemzetes asszonyom, igen
457 27|                   Az alispán mindent el fog követni ellenünk.~-
458 27|            kívánatunk szerint dõljön el. Réty úr õnagysága magában
459 27|              iránt észrevett. Higgye el, édes nemzetes asszonyom,
460 27|              kívül jó dolgok; higgye el, nemzetes asszonyom, senki
461 27|        legalább senki nem keserítené el leányom örömét; isten úgyis
462 27|             meglepetéssel hallgatott el, midõn Erzsébet, egyszerre
463 27|   szenvedélyesen kiálta, hogy hagyja el házát tüstént.~Az ügyvéd
464 27|          férjének állapotját látá.~- El házamból tüstént! el, semmirekellõ! -
465 27|                 El házamból tüstént! el, semmirekellõ! - kiáltott
466 27|             mondva, éppen akkor érte el az ajtót, mikor a háziúr
467 28|       elszéledve, majd azt beszélték el szomszédaiknak, hogy Macskaházy
468 28|       kerültem. Ostobaságot követtem el, az világos!... De ki is
469 28|            halotti halványság terült el -, hisz kend csak nem fog
470 28|                 hogy nem te követtél el mindent, hogy halálra ítéltessem...
471 28|          többivel egyszerre vitetett el, s így kézrõl kézre Macskaházyhoz
472 28|            sokszor borzadással tölté el lelkét... s ámbár azzal
473 28|    kétségbeesés pillanatában követte el... de a nép embere közönségesen
474 28|           teszem rá, ezt nem követte el senki más, mint e semmirevaló
475 28|            mindent megértettem. Menj el, jöjj ide, adj vizet, amit
476 28|  gyilkosságot a zsidónál nem követte el senki más. De most zárjuk
477 28|          vagy gyilkosság követtetett el, semmihez nyúlni nem szabad.~
478 29|              az írásokat én raboltam el házából, de alávaló gazság
479 29|            én csak a zsidótól vettem el; de mindezt hosszú elbeszélni.
480 29|              a tájon setétség terült el, s Tengelyinek egész táj
481 29|             kis pázsitos hely terült el, melynek füve, a nap sugaraitól
482 29|           tûz kis fénykört terjeszte el.~Majdnem egy félóra múlt
483 29|       zsiványt idáig soha szeme elõl el nem veszté. Társai, kik
484 29|              itt a bokrok alatt tûnt el. Csak éppen most láttam...
485 29|      bizonyosan a kertek között bújt el. - S az egész csapat a kocsis
486 29|              talán a föld nem nyelte el? ott hátul a kerítés ajtajánál
487 29|             itt találjuk...~- Hagyja el kend, még fõbe ütik - mondá
488 29|                Bár taval vitte volna el az ördög, nem kellene most
489 29|               s csak késõbb mondhatá el, hogy Macskaházyt megölték,
490 29|             a padra s istállóba ment el követõivel, míg valamennyien
491 30|      bölcsnek mutatott, valószínûleg el nem veszett, hanem aranyokra
492 30|             jöttem, miért ne mondjam el?... Valamint azon országokban,
493 30|         semmirevaló gazember követte el.~- Igazság, Bandi mindjárt
494 30|          inkább csak azért határozta el magát, hogy mívelt embernek
495 30|          kutyaalázatosságot fogadjuk el, mellyel felsõbbek iránt
496 30|       ugyanezen elvek szerint járjon el oly egyed irányában, ki,
497 30|        bírája bizonyosan nem felejté el, hogy elõdei üdvezítõnket
498 30|          nyert szónoki tehetségeiket el nem ássák; Katalin asszony
499 30|              hogy elõadásában semmit el ne hagyjon. Katalin elmondott
500 30|        szoros értelmében nem hagyott el semmit; ha tudós társaságunknak