Fejezet

 1 2 | kényteleníttetik, és a fiatal Réty szomorúan lehajtja fejét, s hõsünknek
 2 5 |       merészséged ront meg - szóla szomorúan Peti -, megveted a veszélyt,
 3 8 |           felé õ is, mint barátja, szomorúan ült helyén, alig merve szólni
 4 9 |           a többiek, fõképp a báró szomorúan fölsóhajta Sáskay szívrázó
 5 12|       félig parlagon, az embereket szomorúan körüljárva az utcákon vagy
 6 16|         belépõt megismeré, szemeit szomorúan maga elébe meresztve -,
 7 16|           borzadott. Az egész falu szomorúan követte õket, de nem volt,
 8 16|       asszony - sóhajtott Erzsébet szomorúan utána nézve, mintegy akaratlanul -,
 9 16|         világában - mondá Tengelyi szomorúan -, a világ nem oly szép!
10 17|              válaszolt Ákos, fejét szomorúan rázva -; mikor Vilmát elõször
11 18|            a jelenben sem, s a dal szomorúan hangzik most is, mint azon
12 19|       tóban a békák örökös dalukat szomorúan tovább zengik, s a falu
13 20|  csimpaszkodott. - Meglásd - szóla szomorúan útitársához, miután a kocsi
14 20|           ne láttunk volna - szóla szomorúan Zsuzsi -, mindig hallottam,
15 20|      megérté e kívánat célzatát, s szomorúan odanyújtá a kívánt fegyvert,
16 23|          Trézsi - folytatá az öreg szomorúan -, te sem fogsz szeretni
17 23|            szót monda közbe, férje szomorúan csóválta fejét. - Nem, nem,
18 23|           más! - válaszolt Kislaky szomorúan. - Más törvényszéknél az
19 30|             A cselédek egymás után szomorúan kimentek, a rab elvezettetett,
20 31|        nehéz vala - szólt Tengelyi szomorúan -, de kevesebbé volt-e kötelességem?
21 31|           eleinte - mondá Liptákné szomorúan. - Mikor a fõbíró a nemzetes
22 32|              Atyám - mondá a hölgy szomorúan -, ne szóljon ily nyájasan
23 33|           a mécs gyengébben égett, szomorúan panaszkodott, hogy bizonyosan
24 34|       Boldizsár - szólt az alispán szomorúan, rövid szünet után, mely
25 34|           Sámuel - szólt a lelkész szomorúan -, e mentség jó lehet emberek
26 34|         jelenleg semmit nem tehet, szomorúan csak arra kérte, hogy a
27 34|        lesz.~- Bátyám - mondá Réty szomorúan -, kit önkeble vádol, annak
28 36|     gyönyörben nem részesülhettek, szomorúan néztek boldogabb társaik
29 36|    értelmét, s letörülve könnyeit, szomorúan rázta fejét. - Tiszteletes
30 36|        emlékénél borzadok? - mondá szomorúan a zsidó.~- Emberi kötelességed,
31 38|    fiatalabb társára függeszté, ez szomorúan rázá fejét. - Nem tudja