Fejezet

 1 2 |  bizonyítványokat hozzák magokkal. Mondám, elmene õ is tudományt keresni,
 2 2 |            ügyeit reá bízza.~Amint mondám, egy embernek köszönhetjük,
 3 3 |           betört, biztos és ügyes. Mondám neki, hogy ne csak az írásokat,
 4 4 |            jõve kérdé: mit akarok? Mondám, hogy a beteg asszonyt akarom
 5 7 |          miután Réty ellenei, mint mondám, mindig kisebbségben voltak,
 6 9 |    vadászunk, és akkor majd - mint mondám, a szolgabírónak is jelen
 7 9 |         jöttek. Kedves nagyságom - mondám én, midõn a kiabálást hallám...~-
 8 11|     cserepesi ház leírásától, mint mondám, fölmenthetném magamat;
 9 11|             Ellenségei tehát, mint mondám, azt állíták, hogy e beszédek
10 15| parliamentális taktika tehát, mint mondám, minden nagyobbszerû rendetlenséget -
11 22|        jegyzõkönyvet másképp, mint mondám, szerkesztetni nem fogom.~
12 22|      ezáltal gátoltatnók. Én, mint mondám, magamra vállalom a jegyzõséget,
13 23|            nagyon is komoly. Amint mondám, nem tartom ugyan szükségesnek,
14 24|          tömlöc ajtaja mellé, mint mondám, a két legjózanabb õr állíttatott
15 24|        elítélt.~A tiszttartó, mint mondám, soha életében büszkébb
16 25|          kövesse.~Az alispán, mint mondám, kevés órával neje után
17 26|           úgy fog kiütni; de amint mondám, által méltóztatik látni,
18 26|         elõre tudom, miként, amint mondám, minden körülményeket meggondolva,
19 26|               sõt mi több, nemcsak mondám, hogy az irományokat elégettem,
20 27|         minden mozdulatát, de mint mondám, semmi sem vala észrevehetõ,
21 27|       elmés fiatalember... de mint mondám, hívséget, állandó szeretetet
22 31|      kiváltságot illeti, már elébb mondám, ahol a nemesség mellett
23 32|          süllyedt a sárba. Ha mint mondám, két hajdúm nincs, s én
24 32|         szert. Hazánk tehát, amint mondám, középkori alkotmánnyal
25 35|           híréhez jutott; de amint mondám, másokra kell bíznom mindezeket,
26 36|          mindezt tudom, s százszor mondám el enmagamnak, de hibáim
27 36| jelenlétére emlékeztet, csak, mint mondám, mindennap meggyújtassék -
28 36|         ingó hullámain; csak amint mondám, neveztetni magát akárhogy,
29 36|           gerjeszthete. - De amint mondám, a zsidó iránt senki könyörületességet
30 37|           reám az udvaron; s amint mondám, ne merészelje senkinek
31 39|            én. Legközelebb jövõjét mondám, mert habár bizonyos, hogy