Fejezet

 1 1 |       bírjuk.~- Bírjuk - viszonzá nyájasan megszorítva barátja kezét
 2 1 |        Tudod - szóla a lehetségig nyájasan -, örvendek, ha kedvedet
 3 2 | ismerjük-e mi? - szóla ellenben a nyájasan mosolygó kamarás - csak
 4 2 |      végigment, minden gyermeknek nyájasan arcára veregetett (késõbb
 5 2 |            Be akart menni, leánya nyájasan visszatartóztatá:~- Elõbb
 6 4 |            atyám - viszonzá Vilma nyájasan -, hisz megígérte, hogy
 7 4 |        kedves atyám - szóla Vilma nyájasan - nincsenek ott többé, mi
 8 7 |          soha nem mosolyogtak oly nyájasan, soha karjai annyi táblabírót
 9 15|       meleg öleléseit, õ Rétyként nyájasan mosolygani, hordozóinak
10 16|        adott, Az átokra emelt kéz nyájasan ereszkedett a kedves gyermek
11 17|         szólt végre a lehetõségig nyájasan mosolyogva - Vilma Rétyné!
12 18|      szólt, fejét, mely nem éppen nyájasan érintetett, vakarva -, talán
13 19|          Megvagyunk! - szólt néha nyájasan mosolyogva - megvagyunk! -
14 20|            Mielõtt azonban az ily nyájasan felszólított hajdú magas
15 20|           a vétek minden nemeinek nyájasan mosolygó képei készíttetnek
16 22|              Igazsága van - mondá nyájasan -, ne ítéljünk senki felett,
17 22|         asszony - biztatá Kislaky nyájasan -, ne féljen semmit.~- Teins
18 22|           közbe Macskaházy mindig nyájasan - azon, mit ez ember talán
19 22|           szóla Macskaházy mindig nyájasan -, ez az ember el van fogulva;
20 22|             mondá az öreg Kislaky nyájasan -, de mikor a jegyzõ úr
21 22|          köztünk hibázhat - mondá nyájasan -, ím, mi valamennyien méltányoljuk
22 23|   szükségesnek - mondá Macskaházy nyájasan -, hogy a rab szobába zárássék.
23 26|           alispánné a lehetõségig nyájasan hozzá - csak egy ideig várjunk
24 27|          azt? - válaszolt a másik nyájasan - csak gondolja meg, édes
25 27|           vága szavába Macskaházy nyájasan -, kit nem imád õ? Nincs
26 30|     hazudik, s hogy a lehetõségig nyájasan bánt vele eddig is, belsõképp
27 32|       szomorúan -, ne szóljon ily nyájasan velem, én nem érdemlem szeretetét.
28 36|           az elsõ ember, ki hozzá nyájasan közelített, s a szív, melyet
29 36|      magadat - szólt ágyához ülve nyájasan a lelkész -, ki fogsz gyógyulni,
30 37|           hozzád? - mondá a másik nyájasan - ki gondoskodik felõled?