Fejezet

 1 4 |      támasztva üres istállójára nézett, az asszony összetett kezekkel
 2 5 |     tömeg ostoba bámészkodással nézett egymás szemei közé.~- Bizonyosan
 3 5 |       kiugorva ágyából a kertbe nézett, s mikor a káromkodást hallá,
 4 8 |     ebéd vége felé Etelka rá se nézett. Hogy mindennek vége van,
 5 10|         még most is az idegenre nézett, gyönge mosolyt nem nyomhata
 6 10|       mennyit kérdezett, s hogy nézett körül a szobában?~- Mert
 7 14|         ha Vilma piruló arcaira nézett, ki vele szemközt ült s
 8 14|     tekintetben, mellyel Ákosra nézett, annyi szeretet, oly kimondhatatlan
 9 16|     asszony valamivel bátrabban nézett a pillanatnak elébe, melyben
10 17|   táncoltatott, néha mosolyogva nézett rá, felkacagott örömében.
11 17|         ablakhoz állva a kertbe nézett. Látod-e, Ákos - szólt Rétyné
12 17|         elõtt, mellyel Ákos reá nézett.~- Lázban beszélsz? - szólt
13 17|      hír Rétynére tett, bámulva nézett utána. Ákos, felülve ágyában
14 18|     szegény asszony a zsiványra nézett, midõn ez furkós botjára
15 18|   tovább ballagott. Zsuzsi soká nézett utána. Miután elindult,
16 20| ronthatnak meg? Viola nyugodtan nézett a jövõ elébe, boldogsága
17 20|        eljött, s félelem nélkül nézett a halál elébe, csak neje
18 21|    fával bevilágítva a kunyhóba nézett.~Nem fogom leírni a látványt,
19 22| pillanatban Cifrára s a zsidóra nézett, alig tehetett volna mást,
20 22|        szerencsétlen teremtésre nézett.~Midõn a törvényszék szobájának
21 24|      miután mindenik a kamarába nézett, s mindenik megmagyarázá,
22 30|         alispánné e pillanatban nézett, különös kifejezés vala
23 31|        vivé; a jegyzõ hallgatva nézett utánok, s szemében könny
24 31|         ment.~Réty sokáig utána nézett, azután mélyen felsóhajtva
25 36|        az nem dobogott, szemébe nézett, bennök nem vala élet többé,
26 38|     hallott, szinte megvetéssel nézett önéletmódjára, melynek legérdekesebb
27 39|      kinek, valahányszor nejére nézett, a fájdalom jutott eszébe,
28 39|     könnyeit, fel a csillagokra nézett, honnan annyi fönséges remény
29 39|       Ha valaha férfi nyugodtan nézett a halál elébe, õ vala az;
30 39|    lódobogás ébreszté föl. Arra nézett, s a kis erdõvel körülfogott