Fejezet

501 30|            úr mondta hogy ne hagyjak el semmit.~- Hogy ne hagyjon
502 30|            semmit.~- Hogy ne hagyjon el semmit, mi a dologhoz tartozik -
503 30|             figyelmeztetéssel némítá el, miként mi mondva van, az
504 30|       mindazon nagyításokkal beszélé el a jegyzõ s ügyvéd között
505 30|   legszörnyebb fenyegetésekkel válik el tõle. Amint a szakácsné
506 30|              mint te, alávaló kutya, el nem követte - tevé hozzá
507 30|           felvonva egyik arcát rejté el, s amit valamennyien elõre
508 30|           csak oly valaki követhette el, ki a házban jól ismeretes;
509 30|              Rétyné, nem titkolhatva el borzadását - azt vigyék
510 30|          gyõztem magamat, hogy semmi el nem veszett.~Serer az esküdttel
511 30|      legnagyobb jótevõjökön követték el gonosztetteiket.~- Annyival
512 30|        lépett, Rétyné nem titkolhatá el meghatását. A nagy vérfolt,
513 30|        menjen vissza -, ne féljetek, el fog múlni. Ki tehet róla?
514 30|        villant át, nem raboltattak-e el mégis ez irományok - vagy
515 30|             felfogadott, raboltattak el - így gondolkozott tovább -,
516 30|             alatt átvonultak, Rétyné el vala határozva magaviselete
517 30|              zsidó által követtetett el - természet szerint éppen
518 30|          most is egészen így beszélé el a történteket, s kétségen
519 30|            botot a gyilkos vesztette el; miután a fokost Tengelyi
520 30|           Réty szívét borzadás tölté el, midõn ez asszony lelkét
521 31|        visszaszerzése végett követte el; de vajon tudtad‑e ezt?
522 31|              így szólt -, ki a valót el akarja titkolni, elõbb-utóbb
523 31|            más valami csínt követett el, derekasan megveretett,
524 31|    különbséget fogsz találni.~- Hidd el, barátom - mondá a lelkész
525 31|        mutatsz; mily joggal fordulsz el a gonosztevõtõl, kinek tette
526 31|              is csak képzete ragadta el, vagy oly körülményekben
527 31|             magában nem érez. Fogadd el a gyengeséget mentségül,
528 31|              rossz irányban ragadták el.~- Távol legyen tõlem, hogy
529 31|             s kik undorral fordulnak el a tömegtõl, mely körülöttük
530 31|           mondá, s hangja remegett - el voltam készülve mindenre,
531 31|            gyilkosságot nem követtem el, ezt nem hittem soha!~-
532 31|             általa raboltattak volna el, s így e gyilkolás igenis
533 31|        ítéletek írásmódján mondatott el, azaz melynél a lehetõségig
534 31|          nehézségeit, nem titkolhatá el meglepetését, s egy percig
535 31|           magyarázatára, miért hagyá el házát tegnap szokása ellen
536 31|              ki teszi ezt? ki követi el e szörnyû bûnt? Kérdem:
537 31|             volt. Én magam rejtettem el a kamarába a hordók alá,
538 31|           hogy még azt sem beszéltem el nekik, amire szegény Viola,
539 31|           egyszerre pirosság futotta el.~- Ne félj semmit, kedvesem -
540 31|          szüleid elõtt nem titkoltál el. Mondd meg tartózkodás nélkül:
541 31|        Violát engedelmeddel rejtette el házunkban.~A gondolat, hogy
542 31|              ha lehet, Violát rejtse el házunkban; én magam kértem
543 31|               kéré, hogy ne nyomassa el magát fájdalma által.~-
544 31|             volna, miután alig hagyá el a házat, midõn Ákos a legnagyobb
545 31|        meggyõzõdve, miként õ mindent el fog követni, hogy egykori
546 32|        búcsút vesz, alig titkolhatja el megindulását, midõn barátja
547 32|            érzett keserûséggel tölté el.~- Ne sírj, kedves leányom! -
548 32|     elrejtését maga is tudta, s csak el akarja titkolni, s ha ez
549 32|              az elsõ napokban álljon el feltételétõl.~- Ha, amitõl
550 32|          tõle kitelhetõ gonddal járt el, s az illetõ lábakat fafûrésszel
551 32|              közmondás, hogy: ki jól el tudott a világ figyelme
552 32|      legnagyobb szigorúsággal járjak el, s tudva van, hogy az alispán
553 32|          megkínáltam.~- Az esküdt úr el is hagyhatta volna - mondá
554 32|         kötelességem szerint mindent el fogok követni, hogy azt,
555 32|              fõügyészre nem hibázták el hatásukat... s miután Tengelyit
556 32|        csakugyan vas nélkül zárassék el.~Karvaly s Nyúzó igen rosszkedvûen
557 32|             a rab vas nélkül záratik el, õt csak a legerõsebb alsó
558 32|             azt sem tudta, hova tûnt el. Kik a szentírás szavai
559 32|              a homályban alig érheti el. - A porvári börtönök szép
560 32|              a homoeopathiát fogadta el, mi által a költség igen
561 32|      mindenható rendei sem zárhatnak el többet, s egyedül ezen körülménynek
562 32|           tömlöc építésére határozta el magát. Az újabb tömlöcök,
563 32|       ezeknek egyikében helyeztessék el.~- Majd bizony! - mondá
564 32|         Tengelyi magányosan zárassék el - mondá most Völgyesyhez
565 32|       magányos elzárásra használunk, el van foglalva.~- Tehát mégis
566 32|            rabok magányosan záratnak el! - vágott szavába élénken
567 32|             s hogy e magány-börtönök el vannak foglalva.~- Elfoglalva!
568 32|             hamis váltókért záratott el. A harmadikban egy mérnök
569 32|    beszélgetés alatt alig titkolhatá el türelmetlenségét -, egyik
570 32|    rendkívüli tapintatlanságot árult el, midõn a dolgok állását
571 32|          fogja tenni, ha nem felejti el, miként tiszteletbeli alügyész
572 32|   megyeházánál nem parancsol.~- Hadd el, öcsém! - mondá egyik a
573 33|           látva, iránta sem mulasztá el ily alkalommal közönséges
574 33|              önmagához nem vesztette el... most elõször érzé elcsüggedni
575 33|          jobb ember iszonnyal fordul el tõle, s nincs mód kezében,
576 33|      gyermeki hang -, ugyan beszélje el azt, mikor a zsidót megölték.~-
577 33|              Pistát, hogy õ beszélje el, miképp ölte meg a tótot.~-
578 33|         annyi szép históriát mondott el, egészen megváltoztam. Még
579 33|          szögletét a vén rab foglalá el, kivel Tengelyi imént beszélt.
580 33|          jutott, minõt kevesen érnek el, s mely másnál tisztelet,
581 33|        rosszul igazították, s megint el fog aludni, mint minap! -
582 33|              üstöködnél fogva húzlak el.~- Jól teszed, Pista, ha
583 33|               Tengelyi alig nyomhatá el mosolygását, midõn e rabot
584 33|           életem fogytáig nem mennék el.~- Kend, úgy látszik, megelégedettnek
585 33|           nagy gonosztettet követett el. Pistát is azért zárták
586 34|           melyet keresett, ezen úton el nem érhetõ, s ki a sokaságtól
587 34|             hivatalt úgysem nyerheti el: Réty nem állhatott ellent,
588 34|       magasabb hivatalokat foglaltak el, s így az alispánnét szüntelen
589 34|              leírhatlan kínok tölték el.~Réty, mint gyenge emberek
590 34|          részben magad vagy, mindent el fogsz követni, mi önvétked
591 34|              még most is bánat tölti el. Ha egy szeretõ szót szól,
592 34| nyugtalanságomat észrevéve, látva az el nem titkolható könnyeket,
593 34|       szívünk érez, nem titkolhatjuk el, ki gyanítja, hogy a szerelem,
594 34|           azon meggyõzõdéssel mentem el, hogy senki által nélkülöztetni,
595 34|         majdnem pénz nélkül indultam el, szükséget nem ismerék.
596 34|             magunk között határoztuk el, hogyha egyetemi esztendeid
597 34|       ellentállhatlan vágyódás tölté el. Elhatározám, hogy hazatérek,
598 34|              legyünk, s egymást soha el ne hagyjuk.~Atyám halála
599 34|        önmegtagadás nélkül határozám el magamat. Biztosítva voltam
600 34|      belépõnek. A lelkész nem fogadá el kezét, s közönségesen oly
601 34|             függeszté -, nem fogadod el kezemet, melyet szeretve
602 34|             hasonló érzelmekkel telt el; s csak arra emlékezve,
603 34|              házamat haragban hagyta el, s fülem hallatára átkozá
604 34|              egymást boldogítandják, el ne választassék egymástól;
605 34|             megszégyenítve küldetett el házadtól.~- Nem ismertem
606 34|            nõd elõtt magam beszéltem el. De miután a rablás Tengelyi
607 34|   elhallgatott; Réty kezével takarta el arcát.~- Nem vagyok természetemnél
608 34|               vess meg, bátyám, vond el tõlem örökre szeretetedet,
609 34|          megvetéssel fordulnak tõlem el, becsületes nevem veszélyben
610 34|         rövid gondolkozás után ‑, te el nem hagyhatod õt bajában,
611 34|     büntetlensége csak úgy érethetik el, ha érte az ártatlant áldozod
612 34|          válaszolt a másik -, s hidd el, ha nõm feláldozása Tengelyinek
613 34|           nõm parancsára raboltattak el, annál valószínûbbé válik
614 34|           Tengelyi által követtetett el.~Vándory átlátá e nézet
615 34|             lehetõ kényelemmel látja el.~- Így, Sámuelem - szólt
616 34|           keblét annyi bizalom tölti el, hogy a kincs, melyet magadban
617 34|      testvére kezét fogva -, de hidd el, ti is azzá lesztek. Optimistának
618 35|            parasztokkal úgy rendezte el dolgait, hogy nyárban, õszkor
619 35|         miután a játék törvény által el lehet tiltva, s azért a
620 35|           szegény asszony alig bírta el keservét. Erzsébet büszke
621 35|          kinek szívét szerelem tölti el, arra a külvilág csapásai
622 35|             hibák mellett Etelka rég el vala határozva, s az egész
623 35|              vesztett, mint az, amit el nem ért: tölti fájdalommal
624 35|           ártatlan vagyok, ítéljenek el, az az õ dolguk.~- De hisz
625 35|          részvétet mutatnak, magától el ne taszítsa, mint minap
626 35|           miattam szenvedett, örökre el fogja keseríteni; fiam talán
627 35|            gonosztettet nem követett el, s fõképp miután a halálos
628 35|  parasztruhában vele, jótállok, hogy el nem hagyom szökni, s ha
629 36|          sokszor oly dolgokat mondok el, melyeket nálunk mindenki
630 36|             tudom, s százszor mondám el enmagamnak, de hibáim megjavítása,
631 36|           szebb adatokat sorolhatnék el, melyekbõl olvasóim talán
632 36|              soha jobb áron Porváron el nem adták, s a fõorvos ritka
633 36|              egyszersmind az éretett el, hogy a porvári rabok egészen
634 36|        ártatlan, csak én csábítottam el!~Így rimánkodott összekulcsolt
635 36|        mondhatlan nyugtalanság tölté el. Föl s alá járt börtönében,
636 36|            mondhatlan vággyal töltik el a rabnak lelkét, reájok
637 36|           vád következtében záratnak el, s évekig a legnagyobb gonosztevõkkel
638 36|             ezt? Eseteket mondhatnék el olvasóimnak, nem egyet,
639 36|          helyökbe olyanok zárassanak el, kik nem a tömlöcbe valók;
640 36|            nyomulni érzé, maga küldé el a kedves teremtést, kinek
641 36|           egyház minden dekretálisai el nem fogadtatnak, a másik
642 36|             hogy magányosan zárassék el, mely kívánat ez alkalommal
643 36|              goromba tréfákkal hagyá el kamaráját, s a rab teljes
644 36|          önösséggel vádolunk? Vegyük el az erénynek minden földi
645 36|            földi jutalmát, rendezzük el társaságunkat úgy, hogy
646 36|        utolsó pillanatban térne meg, el nem taszítja magától.~A
647 36|         Apáim vallását nem hagyhatom el. Mily alávalónak kellene
648 36|              Viola által követtetett el, meg merek esküdni reá.
649 36|           hallott, borzadással tölté el lelkét; s egyszersmind reménnyel,
650 36| ismételtessék.~- Még egyszer mondjam el, miknek emlékénél borzadok? -
651 36|           hozzon magával akárkit, én el fogok mondani mindent, s
652 37|            parancsolatára követtetik el, úgy szinte azon verés sem,
653 37|             foglalatosság kell, hogy el ne unja magát, s azon dolgok
654 37|              inkább azon: miért ment el, fõképp miért hítt még egypár
655 37|             beteg ügyészhez hívattak el, kit végakarata elkészítésére
656 37|            szívét nyugtalanság tölté el.~„Mi lehet ez? - gondolta
657 37|            alázatos hangon mondattak el, nem valának olyanok, hogy
658 37|        tiszteletes úr csak most ment el, s hogy maradjon nyugodtan.
659 37|          ezen urak elõtt mondhatja-e el vallomását? s mikor hallá,
660 37|              semmire nem határozhatá el. Végre, mintha agyán egyszerre
661 37|              vágyódtam, nem érhettem el... s most csak szégyen s
662 37|               szemét kezével takarta el.~„De hátha e vénasszony
663 37|          bámult, miként ragadtathatá el magát annyira félelme által,
664 37|           remegõ hangon - ne fordulj el, nézz reám, én vagyok.~-
665 37|            fekszik jóléted szívén?~- El tõlem, iszonyú asszony -
666 37|              melyeket veled követtem el? Nyugodt lehetsz, mindent
667 38|              ötvenedik évét sem érte el, jó konyhát tartott, s a
668 38|              mély fájdalommal tölték el, s maga Vándory szelíd vigasztalásaival
669 38|              bûntettet Viola követte el, mint egy tanúnak, s mi
670 38|            gyermekeit lovain õ vitte el, szinte nem lehete kivenni
671 38|      látszott hallgatásra határozták el magokat; s ámbár Vándory
672 38|              felelettel utasíttatott el.~- Mintha összebeszéltek
673 38|             de ha végre azt vesztjük el, s csak azért haladunk még
674 38|        láthatott, határtalanul nyúlt el a nagy rónaság, s egyes
675 38|            mintha honát hagyta volna el? - mintha falutornyának
676 38|          örömeinknél többet rontanak el. A kebel, mely fölött átvonultak,
677 38|             beszélgetéseivel szüleit el ne árulja; s van-e kín ennél
678 38|           feje fölött lebegne, végre el fogná veszteni ijesztõ hatalmát.
679 38|         fölötte nagy boldogságunkban el ne bízzuk magunkat - s végre
680 38|              mondhatlan kínok töltik el, víg s mosolygó, csakhogy
681 38|            elbír, és soha nem lankad el. Három kínos hét után, melyet
682 38|        szilárd lelkét bánat töltötte el, keserûbb, mint melyet eddig
683 38|         eddig szenvedtem, még ezt is el kelle érnem?! Talán ha kiszenvedtem
684 38|             Csavargóst vele küldötte el. Hogy Violával bizalmasabban
685 38|             gulyást harmadiknak. Így el kell hinniök. Te addig,
686 38|            most két hónapja temettük el.~- Pistát? - mondá az öreg
687 38|            bíráim kezébe, s kerüljem el büntetésemet még tovább:
688 38|         lakom! Húsz mérföldre mentem el onnan hazulról; de mi húsz
689 38|          láttam, hányszor nem bújtam el a leggyávább teremtésként
690 38|              hogy szándéka jó, de én el vagyok határozva. Higgye
691 38|             vagyok határozva. Higgye el, mióta gyermekeim meghaltak,
692 38|                 a szegény gyerek úgy el volt csúfítva himlõi által,
693 38|           világon, melyet nem tûrnék el. Ha lelkiisméretem furdalna
694 38|            örökre elkárhozom: higgye el, János, én elviselném mindezt
695 38|              Tõlem bizony, míg magad el nem jössz, senki tanyád
696 39|        parancsa szerint még ez éjjel el kell mennie, hogy a szomszéd
697 39|             bajainkat nem felejtetik el velünk, de elveszik keserûségöket.
698 39|              többnyire neje foglalta el. „Szegény Zsuzsi! - így
699 39|      Tengelyi úr írásait nem vehetik el tõlem, rajta segíthetek,
700 39|              Zsuzsim erejét, s én is el fogok tûrni mindent, ha
701 39|       nagyobb bûntettet nem követett el. Maga az, hogy a halálos
702 39|         reggeli álmát könnyen hagyná el, s Ákos nem jó kedvben követé
703 39|             a lovasoktól nem fordítá el -; az, ki elöl jár, ûzõbe
704 39|       harmadik oly távolságra maradt el, hogy Viola, ki most már
705 39|         magát. - „Csak most ne hagyj el, jó Hollóm - mondá, midõn
706 39|        gondját viselhetnék?~- Hagyja el kend, néném - mondá, mindig
707 39|            jóltevõmet nem hagyhattam el bajában; és ha megmondtam
708 39|            ki egész életén át fárad, el nem veszti díszét öreg napjaiban
709 39|              s a kerítés sem készült el, amennyire én tudom.~Miután
710 39|          segedelmével úgy igazíttatá el, mint az egykor állt, oda
711 39|    árnyoldalairól szóltam, higgyétek el, ha nem volnék meggyõzõdve,
712 39|              a tenger árjai, terülsz el szemünk elõtt, s nagyságodnak
713 39|           füved kaszálatlanul szárad el tövén, folyóid nádas partjaik
714 39|             éj sötét nyugalma borult el a messze határ fölött, s
715 39|          földön végetlen csend terül el, úgy, hogy a vándor a magas