Fejezet
1 1 | elõttünk, hogy a szittya vér, melybõl fajunk származik, még el
2 1 | például a jövõ ivadékoknak, melybõl tanulhassanak. Ha az Alkmoenonidák
3 1 | kérdé Nyúzó oly hangon, melybõl ki õt úgy ismeré, mint pandúrja,
4 5 | mennyivel nemesebb a kútfõ, melybõl származnak. Miként volna
5 7 | családi körében élvez, s melybõl õt semmi ki nem ragadhatná,
6 9 | midõn látá, hogy a forrás, melybõl a báró beszédje most foly,
7 9 | ki az egész társaságot, melybõl immár senki sem hiányzott,
8 9 | haladást, akarunk bankot, melybõl négy percentre minden nemes
9 10| hozzá Etelka oly hangon, melybõl mindenki láthatá, hogy e
10 11| beszélgetve a kertben járkáltak, melybõl James a káposztát s majoránát
11 11| hallatlanná tevé elõadását, melybõl csak pagát, alispán, jó
12 13| boldog álomba szenderült, melybõl csak Cifra s a zsidó beszélgetése
13 14| szívvel siet azon házhoz, melybõl vétke nélkül számûzetett,
14 20| egyenes falként átlátszott, melybõl csak itt-ott egyes magasabb
15 20| mûvek hibáit az érzelmért, melybõl származtak, szívesen megbocsátjuk,
16 20| rosszkedvûen odanyújtá kulacsát, melybõl a másik minden szitkok mellett,
17 22| öt cipója- s hét halának, melybõl ezerek jóllaknak, s ahelyett,
18 22| asztal körül zaj támadt, melybõl csak egyes szavak - mint:
19 24| fészerbõl hortyogást halla, melybõl valószínûvé vált, hogy terve
20 25| szólt Ákos oly hangon, melybõl belsõ megindulását mindenki
21 26| alispánné remegõ hangon, melybõl meglátszott, hogy Macskaházy
22 30| viseltetnek. Ha azon tiszteletet, melybõl egy résznek kelleténél többet,
23 30| mondá Réty, midõn az írást, melybõl Nyúzó olvasott, kezébe vevé -,
24 31| várá annak véghezvitelét, melybõl minden haszon egyedül reá
25 31| bejelentésétõl visszatartóztassa, melybõl semmi haszon, s reá a legnagyobb
26 32| gondolattól: hogy a kört, melybõl habár csak napokra kilép,
27 34| Felhagytam a magántanítással, melybõl Göttingában éltem, félbeszakasztottam
28 35| intézet javára adatott, s melybõl ez intézetre nézve anyagi
29 37| igen sok eset adatott elõ, melybõl minden elfogulatlan meggyõzõdhetett,
30 37| ebbeli emberszeretõ tettét, melybõl örömmel tapasztalja, miként
|