Fejezet
1 2 | s mint gazdasági tiszt kezdé meg újra éltének nehéz ösvényét.~
2 5 | férfi ült, ki épp most újra kezdé énekét, s az ódonszerû dallamhoz
3 5 | sírásra fakadt, vigasztalni kezdé. A kisfiú, nem értve semmit,
4 7 | elõadni: a fölszólított ekképp kezdé beszédét:~„Dicsõ alispán!~
5 8 | tért bámulásából, s védni kezdé magát. Kérni akart, káromkodott,
6 9 | Szokásban van Angliában - így kezdé fölolvasását Sáskay, kit
7 9 | Sáskay annak megmutatásával kezdé elõadását, hogy a tisztújításra
8 10| Vilma, ki a zsidót szánni kezdé.~- Ki tehet róla, kedvesem -
9 11| s gyönge remegõ hangon kezdé a fõispán hosszú címét elmondani,
10 14| hogy leányát vigasztalni kezdé:~- Ákos bizonyosan itt lesz
11 14| vén tagjait melegíteni kezdé.~- Csak kend az, Liptákné? -
12 16| térdelt, az irományokat kezdé felhányni. A többiek néma
13 17| homlokára csapva szidni kezdé magát, hogy is nem jutott
14 20| sem mozdult, mindenki azt kezdé gondolni, hogy mint a kommisszárius
15 22| a világ?~Sóskuty ujjain kezdé bebizonyítani, hogy kettõ
16 22| nézve, úgyis már félteni kezdé ebédjét.~Völgyesy szólásra
17 26| miatt mindinkább veszteni kezdé türelmét.~- Isten mentsen
18 27| forgott, s Erzsébet már hinni kezdé, hogy az ügyvéd minden különös
19 27| ügyvéd szándékát gyanítani kezdé, élesebb hangon -, hogy
20 27| távoznék, tettét magyarázgatni kezdé, s barátságáról, mellyel
21 28| végre hevességét maga bánni kezdé, s míg azok, kik a jegyzõ
22 28| gyújtott, s Vándory irományait kezdé átnézni.~Már tizenegy órához
23 28| az asszony ismét törülni kezdé szemeit.~- Csak a nótáriusra
24 29| így, s Tengelyi már hinni kezdé, hogy Viola megbánta, vagy
25 30| fejét irtózatosan rázni kezdé, míg a többiek, azt, hogy
26 30| hasztalan! s már hinni kezdé, hogy Macskaházy, a többit
27 30| Macskaházy, mint már hinni kezdé, a megtalált leveleken kívül
28 31| remegett, s maga Nyúzó sajnálni kezdé a hölgyet, midõn a hatást
29 34| mennyivel inkább sejdíteni kezdé, hogy közte s azon párt
30 39| emberkerülõ életmódjától, s át kezdé látni, hogyha sokan elég
|