Fejezet

 1 2 |      elhagyának -, kötelességérzete erõt ada neki éltének elviselésére.~
 2 8 |         Homér vagy Scott utánzására erõt nem érzek magamban, az alispáni
 3 8 |   mindnyájan affektálunk. ~Ákos, ki erõt véve magán, az ebéd kezdetén
 4 12|       elmondá: a fõispán nem érzett erõt kétkedésre, s a sóhaj nem
 5 13|          tagokat tekintve az anyagi erõt látád, mellyel ez ember
 6 16|        körül a ravatalt; ki találna erõt beszédre, ha egy kihalt
 7 17|         Vilma mátkám! - szólt Ákos, erõt véve magán, s mennyire lehetett,
 8 18|          ismét útnak indult, nem új erõt, hanem új nyugtalanságot
 9 19|       példájok követésére nem érzek erõt magamban, s azért visszatérek
10 21|          szóltak; végre az asszony, erõt véve önmagán, sebesen a
11 24|          szoktuk - soha a gyengeség erõt nem vesz, s magok olvasóim
12 24|           végre a haláltóli félelem erõt vett. És bámulhatjuk-e ezt?
13 24|          Violának felforrt vére, de erõt vett magán, s hallgatott.~-
14 25|      Vilmáról szóland veled... Végy erõt magadon, s tartsd meg nyugalmadat.~
15 25|      mellett, míg végre az alispán, erõt véve magán, a beszélgetést
16 25|        szívemrõl volna a szó, talán erõt érzenék magamban feláldozni
17 27|           mi családját érdekelheté, erõt võn magán, s kéré, hogy
18 28|      kiduzzadtak; de a kétségbeesés erõt ada gyenge kezeinek, midõn
19 29|            reszketett, miután magán erõt vett, egyes kérdéseket tett
20 30|          azt vigyék ki - tevé hozzá erõt véve magának -, majd azután
21 30|            elvesztenünk.” - S ezzel erõt véve magán, elõször az asztalfiókban,
22 31|          hol az igazság kimondására erõt magában nem érez. Fogadd
23 31|         dolgot illeti - tevé hozzá, erõt véve magán -, nem tagadom,
24 31|    részvétnek nyilvánításától. Most erõt véve magán, midõn a jegyzõ-
25 31|         elõtt, s ha a teins úr elég erõt érez magában megfeledkezni
26 34|   véghezvitelére nem érzettem volna erõt magamban. Én apámat szerettem
27 34| feláldozására nem éreztem keblemben erõt. Ha a hölgyet, kit magamnak
28 35|  kétségbeesés, melyben anyját látá, erõt adának neki, hogy azzá legyen,
29 36|          istenedet, ki neked idõt s erõt adott, hogy vétkeidet megbánhasd,
30 38|    szerezzen; egyedül õ ismeri azon erõt, mely míg használhat, mindent