Fejezet

 1 5 |         mindig fölkonduló harang Violának tudtára adák, hogy a veszély,
 2 5 |        múlva nem kétkedett senki Violának a házban létérõl, s Kenyházy,
 3 16|         üldöz. Az ispán meghalt. Violának emberek között nem volt
 4 17|        visszahozza, ígérj neki s Violának akármit. Tudod, Kálmán,
 5 18|    mondtam? Mihelyt hallám, hogy Violának szabad járata van a házhoz,
 6 20|          gondolat tölté el, s az Violának veszélye vala. Minden hang
 7 22|        nekem.~Ezelõtt egy órával Violának neje s gyermekei voltak
 8 22|    elõbbiek mellett állt -, Peti Violának testi-lelki barátja, most
 9 22|        jelentésbõl nem tûnik ki. Violának utolsó vétkes tette a tiszaréti
10 22|  nemességi per kezdetett, s hogy Violának vallomása, legalább mennyiben
11 22|       között kétség nem lehet, s Violának életét megmenteni valóságos
12 22|         hogy nem ér semmit, mert Violának a halál nem büntetés, csak
13 22|    asszony kivitetvén, az ítélet Violának, ki azt tökéletes nyugalommal
14 23|      mert tudtam, hogy gulyásunk Violának jó embere; s talán az irományokat
15 23|       végzetünk! Ha honn vagyok, Violának baja nem lett volna, arra
16 23|     tervét, melynek végrehajtása Violának a kamarába záratása által
17 24|    mellyel érte szolgált. - Maga Violának neje, mikor a halálos ítéletnek
18 24|          arról majd gondoskodom.~Violának felforrt vére, de erõt vett
19 24|       strázsálok itt reggelig... Violának meg kell halni! ha ügye
20 24|   udvaron száz ember elõtt, hogy Violának függni kell, mit a zsiványok
21 35|       hogy igazat valljon; talán Violának jöhetünk nyomára, s akkor
22 35|  csakugyan igaz volna-e, hogy ha Violának nyomára jöhetünk, a nemzetes
23 35| fiskálisunk halálánál? és azután Violának mindig jó embere volt. Azt
24 38|       látszott, hogy Peti cigány Violának hollétét ismeri; de a barna
25 38|        reményben, hogy itt végre Violának nyomára jön, eddig mindent
26 38|          már halálra ítéltetett? Violának remegni kelle minden embertõl,
27 38|       ennél kínosabb érzemény? s Violának úgy látszott, hogy csak
28 38|        adtam fel soha életemben.~Violának kíváncsisága e szavak által
29 39|          kutya! - kiáltott Ákos, Violának a ló mellett fekvõ fegyverét