Fejezet

 1 1 |           fejét csóválva nagyokat sóhajtott -, dehogy lesz, hisz a sz.-
 2 11|        eddig annyi kebel vágyódva sóhajtott utánad, most minden szív
 3 13|    szájából.~- Ej, be jó dolog! - sóhajtott a zsidó - ha az ember nemes
 4 14|           Oh, be szép volna ez! - sóhajtott Vilma.~- Igen, kedvesem,
 5 15|         csak ne ordítanának úgy - sóhajtott az öreg Kislaky -, öcsém! -
 6 15|          is very extraordinary! - sóhajtott James úr, míg Slacsanek,
 7 15|   vádolhat. - Mire az öreg nagyot sóhajtott, s a titkos szavazás, noha
 8 16|         ment.~- Szegény asszony - sóhajtott Erzsébet szomorúan utána
 9 17|              Oh, én vén szamár! - sóhajtott az öreg - mindig rosszul
10 17|           hallgatás lõn.~Ej, ej - sóhajtott a huszár -, csak ne menne
11 20|     asztal.~- Csupa disznótúrás - sóhajtott a fõbíró, ki azalatt pipáját
12 20|        ember lábon van ellenünk - sóhajtott emez -, addszide a kulacsot,
13 22|         tökéletesen megegyeznek - sóhajtott Sóskuty -, de minden szóban,
14 22|        Szörnyû antetirozottság! - sóhajtott a báró.~- Hát talán mégis -
15 22|          négyre, az szörnyûség! - sóhajtott Sóskuty.~- Hagyjon békét
16 22|           az egész ebéd oda van - sóhajtott Sóskuty -, pedig jobb pecsenyét
17 23|  statáriumnál nincs felebbvitel - sóhajtott az apa.~- Dehogy nincs -
18 23|           Mégis szörnyû törvény - sóhajtott az öreg háziúr -, mely becsületes
19 24|             Persze, parancsolat - sóhajtott ismét az elõbbi -, az uraknak
20 27|         szól...~- Tudom, tudom! - sóhajtott Macskaházy - hogy akkor
21 27|         semmi oklevél?~- Semmi! - sóhajtott Erzsébet - férjem, rendes
22 27|      vannak-e nekünk barátaink? - sóhajtott Tengelyiné.~- Vannak bizony -
23 30|         nem csaltam meg senkit! - sóhajtott a másik - a kastélyban az
24 30|         tudtam, hogy az ott van - sóhajtott a rab -, talán a házhoz
25 31|      történteket.~- Szörnyûség! - sóhajtott elborzadva Vándory. - Vétkeinek
26 31|       közt, míg Kenyházy nagyokat sóhajtott, s Réty megjegyzé, hogy
27 32|        fejét hajtogatva, mélyeket sóhajtott, vagy legfeljebb egyes felkiáltásokkal,
28 34|            Hát annyira jutottál - sóhajtott Vándory -, hogy tetteid
29 36| vallomásaidban, szerencsétlen?! - sóhajtott Vándory. - Nem tudtad-e,