Fejezet

 1 20|      örömzajt lecsöndesíté, hogy a rabnak Sz.-Vilmosra-i általvitele
 2 22|         elõterjesztendõ, melyben a rabnak vétke, kereszt- és vezetékneve,
 3 22|       kereszt- és vezetéknév, és a rabnak kora, pedig nem számokkal,
 4 22|          Viola lépett a szobába.~A rabnak belépte az egész törvényszékre
 5 22|        hagyjon fel. Mire azonnal a rabnak vallatása kezdetett meg.~
 6 22|  ítélhetünk. Az óra kettõre jár, a rabnak három órát kell engednünk,
 7 22|          szóla közbe Völgyesy -, a rabnak vallomása hosszú, legalább
 8 22|        fogva ezt kívánja, miután a rabnak Macskaházy úr által történt
 9 22|     legfõbb kívánatát, azaz mind a rabnak felmentését, mind a Réty
10 22|        értésére adhatá, hogy nem a rabnak tökéletes felmentését, hanem
11 22|     szavába Macskaházy -, miután a rabnak felmentése, vagy a rendes
12 22|       kérdés maradhat fel: vajon a rabnak a fõbíró elõtt tett vallomása
13 22|           elfeledni méltóztatott a rabnak vallomását, melyben bizonyos
14 22|         Mondatott-e csak egy szó a rabnak védelmére, kivevén uraságod
15 22|            nézve valószínû, hogy a rabnak elítélése személyes érdekében
16 22|        ellenkezõleg nyilatkozik, a rabnak élete mentve van, nemcsak
17 22|      holnap nem szánthatok.~- De a rabnak legalább is három órát kell
18 23|          történik. Oly eset, hol a rabnak élete csak egy ember szavától
19 24|       józannak mondhatott volna.~A rabnak kamarájában, melynek ajtaja
20 32|            várnagy ez napon minden rabnak egy fél messzely pálinkát
21 32|       megye börtönében öt vagy hat rabnak lába megfagyott. Mert ámbár
22 32|           zsiványok, úgy hiszem, a rabnak megszabadítását megkísértették
23 32|        kínzást lát, mennyiben az a rabnak biztos letartóztatására
24 33| tömlöcajtók isméti felzárása s egy rabnak belépte által ébresztetett
25 35|          Mennyire a hely engedé, a rabnak azon szerény kényelmek megadattak,
26 36|     mondhatlan vággyal töltik el a rabnak lelkét, reájok gondolt,
27 36|          meggyõzõdve, hogy jötte a rabnak terhére van, végre elmaradt.~
28 36|       Vándory úr, kinek én - itt a rabnak szavát ismét elfojták könnyei,
29 36| Macskaházyt? - kérdé Vándory, ki a rabnak minden szavát a legnagyobb