Fejezet

 1 1 |           egy percre visszafordulva megállt s egy pontra mutatott -,
 2 3 |           vagy járás miatt fáradtan megállt, s szemeit a kis ügyvédre
 3 3 |         erdõszélhez érve Ákos végre megállt, s midõn Macskaházyhoz fordult,
 4 5 |             de még világkörén kívül megállt, s vizsgáló tekintetet vete
 5 5 |        lássuk, mit csinálnak.~Viola megállt, s míg az öreg, rókaként
 6 5 |             utolsóknak egyike elõtt megállt.~A szobában, melybe látott,
 7 7 |        alatti határainál egy percig megállt s innen a sz.-vilmosi határokra
 8 11| rosszkedvûnek látszott. Fejét rázva megállt, tovább ment, ismét megállt,
 9 11|         megállt, tovább ment, ismét megállt, kezében tartott ostorával
10 14|      látszott, bizonyos távolságban megállt, s a percek órák valának,
11 16|      ökrével, ott hol én dolgoztam, megállt, kévéimet kötözni segített;
12 17|         villanna át fején, a huszár megállt. - Teins uram? - szóla.~-
13 18|    visszafordulva szemmel követett, megállt, a bennülõ rövid ideig a
14 22|        érdemes tiszttartó elfáradva megállt, s homloka izzadságát törölve
15 23|          nyugtalanság, mellyel majd megállt, majd sebesebb lépésekkel
16 23|          mellyel e kérdés tétetett, megállt.~- Amennyiben oly dolgot,
17 24|      követték. Nyúzó még egy percig megállt, s szemeit a rabra függesztve,
18 24|          utánok nézve az ajtó elõtt megállt, s köpönyegébe burkolva
19 26|            mérgét, Macskaházy elõtt megállt -, gondolja meg helyzetemet,
20 26|         után az alispánné egyszerre megállt az ügyvéd elõtt, s erõs,
21 28|         figyelve, a szoba közepében megállt.~Az ügyvéd kezei remegtek,
22 29|            A zsivány egy pillanatig megállt, s körültekintett; miután
23 29|         menve, egyszerre lámpásával megállt - itt nem látni több nyomot!~
24 34|    körüljárva, néha asztala mellett megállt, idõrõl idõre fölvett, s
25 36|          lássuk, minden tíz lépésre megállt, s egy növényt szakítva
26 37|           egy gondolat villanna át, megállt, s szemét a szoba egyik
27 37|            takarva, a szoba közepén megállt - mióta ez iszonyú gondolat
28 38|       Violához, ki az elõbbi helyen megállt -, elfelejtettem mondani:
29 39|        elõször meglátta, egy percig megállt, s visszanézett. A távolság