Fejezet
1 1 | bandájának. Statáriális eset, s kár volna õt a faluba vinni.
2 2 | állásunk következése, s hogy kár annyit fáradni oly dolgokért,
3 2 | azt szokta mondani: „be kár, hogy nem mint aggok születve,
4 2 | kitûnõvel” bocsáttatott el - kár volna tovább tartózkodni
5 4 | õ megjegyzé, hogy bizony kár fáradnom, mert Violáné már
6 7 | azt találák sokan, hogy kár annyit zárkózódni, miután
7 8 | eszmét súgá fülébe: mennyire kár, ha fiának diadala náddal
8 10| félretéve munkáját - bizony kár! nem adnám sokért, ha egyszer
9 10| hasztalan! Apám mondá, hogy kár volt az úrfinak házához
10 10| van: Macskaházy az egész kár megtérítését ígéré, s a
11 11| Kraveczky János úr, s valóban kár, hogy olvasóim nem ezzel
12 15| tartván többször mondá: mi kár, hogy szeretett elnökünket
13 16| elraboltatott, jól tudta a kár egész nagyságát, de meggyõzõdése,
14 19| faggyúgyertyától elterjed, kár lenne.~Nyúzó érzi helyzetének
15 22| csak azt mondom, bizony kár, ha nem akasztjuk fel mindkettõt.
16 22| e hosszú kérdezõsködés? Kár, ha a teins törvényszék
17 22| bajba keverje.~- Valóban kár - folytatá az ügyész -,
18 22| legkisebb részt vegyen.~Kár, hogy epikus költõ nem vagyok,
19 26| emelt gyanú agyrém, mellyel kár magunkat kínozni, mennyivel
20 26| hangján az elõbbi -, s valóban kár, ha nagysád felindulása
21 27| találkozni nem fognak. Szinte kár, hogy mindennapi életünk
22 27| tanúságaival bírunk, hogy valóban kár ez iránt csak egy szót is
23 29| megölték?... No, nem nagy kár érte, de ha kendtek a gyilkost
24 30| magának. - A dolog világos, kár is minden nyomozás.~- De
25 30| visszaemlékezett.~- Bizony kár, ha a teins úr ezzel fárad -
26 31| haszon, s reá a legnagyobb kár háramolhatik, miután számos
27 31| válaszolt Tengelyi.~- Az igen kár volt - szólt Nyúzó -, fõképp
28 32| gonosztevõkkel együvé zárassék.~- Kár fáradnia - mondá Tengelyi
29 36| irgalmasabbak az emberek, kár, hogy ez irgalom akkor jó,
|