Fejezet

 1 14|             barnuljon, a leves, mely a szakácsné legrejtettebb érzelmeit
 2 28|                   Papot! - sikoltott a szakácsné.~Mindenki vad rendetlenségben
 3 28|                szólni tudott - mondá a szakácsné, szemeit törülve, nem mintha
 4 30|        végszavai iránt fejlõdött ki. A szakácsné, a kulcsártól s mindenestõl
 5 30|            egész éjszakán át szakács s szakácsné egyaránt hivatkoztak, eljött.~-
 6 30|               teins úr! - vága közbe a szakácsné - és utolsó szava...~Itt
 7 30|             meg! - mondá hangosabban a szakácsné.~- Az az üveges zsidó, akit
 8 30|            életében - vágott szavába a szakácsné.~- De bizony a zsidó volt! -
 9 30|                zsidó volt - kiáltott a szakácsné -, a teins fiskális úr minek
10 30|              fejét így ne? - s ezzel a szakácsné fejét irtózatosan rázni
11 30|                Mind hallgattak, csak a szakácsné rázá még mindig fejét, azt
12 30|        parancsolnának, elkészül.~Míg a szakácsné panaszkodva, hogy ki sem
13 30|               ily históriákat; de az a szakácsné nem tud semmit, és azután
14 30|               most Kenyházy -, mirõl a szakácsné, mikor jöttünk, szüntelen
15 30|               szüntelen fecsegett.~- A szakácsné igen - folytatá a rab -,
16 30|                oly késõni megtudását a szakácsné kétségen kívül sajnálta.~
17 30|              Követem alássan - szólt a szakácsné bámulva, hogy ily dolgok
18 30|                  Magánkívül? - kérdé a szakácsné -, követem alássan, azt
19 30|               én mondok?! - kiáltott a szakácsné. - Hát miért kérdez engem
20 30|                meg? - vágott szavába a szakácsné, ki a régi vitát újra megkezdve,
21 30|             jelen voltak, a szakács és szakácsné tovább veszekedtek. Nyúzó
22 30|                fel különösen, miként a szakácsné vallomása szerint Macskaházy,
23 30|             bámulva néztek egymásra; a szakácsné, kinek nem az vala szándoka,
24 30|        integetének fejeikkel, fõképp a szakácsné, ki mióta szavainak következtetését
25 30|           mondtam azt soha - sóhajta a szakácsné, midõn a kályhától ismét
26 30|           bizonyíték ezen állítását; a szakácsné pedig, ki azt hivé, hogy
27 30| fenyegetésekkel válik el tõle. Amint a szakácsné mondja, a nótárius azt esküvé,
28 30|            halálának körülményeirõl. A szakácsné sírva fakadt, de nem tagadhatá,