Fejezet

 1 1 |              vitorlákkal elõrehalad. - A messze elnyúló legelõk, melyeknek
 2 1 |                nagy S‑sé kanyarodik, nem messze három nyírfától, melyek
 3 1 |               önték el fényöket Tiszarét messze terjedõ határára. Az égen
 4 1 |                   hogy egykor az élet is messze rónaként terjede körülöttök,
 5 1 |            akadályt nem talált, s hogy a messze terjedettnek csak oly kis
 6 1 |                 figyelemmel követi, néha messze távolban, de mindig föl
 7 3 |               ízlésétõl. A magas nyárfák messze terjedõ ágai s alattok a
 8 3 |                faluból hallatszik, s egy messze pásztor tûznél fölhangzó
 9 6 |              beérnéd, ott a faluban, nem messze tõlünk, a jegyzõ házánál,
10 15|                   ki versenytársától nem messze, mióta a szavazás kezdõdött,
11 19|             szóla, félig magában, s a bú messze elszállt homlokáról. A járásban
12 20|              vagy árokhányás, vagy néha, messze távolságra egymástól magányos
13 20|              mellett. A lovaknak sörénye messze szállt párolgó nyakuktól;
14 20|                  keresztülfutva most nem messze tõlök állt, meglátá: - Férget
15 20|               csak az jó benne, hogy nem messze tart. Mit mondasz, Peti?~
16 20|       felemésztették érctestének erejét. Messze felnyitá szemeit, de nem
17 20|                 többé baj - kiálta Nyúzó messze, hátulról, hova egy fa megé
18 24|              melynek híre kétségen kívül messze száll, önszemei elõtt -
19 29| legkellemesebbike vala. Az óriási nyárfa messze elterjedõ árnyéka alatt
20 34|               hasztalan, és szeretetem a messze idegen földön szívednek
21 36|             elkerítik, s a szem, melynek messze kilátás kell, mintegy akaratlanul
22 38|              talán többet mondhat. - Nem messze innen - szólt tovább -,
23 38|               fehér falai tisztaságukban messze világítának a nagy róna
24 38|              tölté. Távol az emberektõl, messze eddigi élete színhelyétõl,
25 38|            honnan és mi hozza kendet ily messze földre? - kérdé az elõbbi.~
26 39|                csak egy fehér folt s nem messze tõle egy gyenge pásztortûz
27 39|                 e hegysorok, szép a Duna messze elnyúló tüköre, melyeken
28 39|               sötét nyugalma borult el a messze határ fölött, s míg fönn