Fejezet
1 1 | jelenet alatt látszólag meghatva, érzelmeinek többé nem parancsolhatott,
2 3 | gyermekeiért - viszonzá meghatva Macskaházy, midõn szemeit
3 10| Maga Etelka kellemetlenül meghatva érzé magát ez ember elõtt,
4 15| soha életében magát inkább meghatva talán nem érzé még, mint
5 16| Zsuzsi - mondá Erzsébet meghatva -, hogy férjedet védelmezed,
6 16| el nem hágy. - A többiek meghatva hallgatának.~- Igen, igen,
7 16| szeretni.~Vándory s Erzsébet meghatva hallgatának, Liptákné szemeiben
8 16| Köszönöm - szólt emez meghatva -, de most megint jól érzem
9 22| valamit - szólt Völgyesy meghatva -, ha nem tudja, mirõl vádoltatik?
10 22| válaszolt Völgyesy mélyen meghatva, s miután a kapunál Viola
11 22| öljék meg férjemet!~Kislaky, meghatva e jelenettõl, fel akará
12 24| legyen következése - szólt meghatva -, isten áldjon meg, hogy
13 24| többé életemben.~Kálmán, meghatva, megszorítá kezét, s szinte
14 30| alispán s fõképp neje mélyen meghatva látszának.~- Szörnyûség! -
15 31| Erzsébetem - szólt a jegyzõ meghatva -, maradj te itt házamnál.
16 31| szegényeknek apjok.~Réty mélyen meghatva állt ott az egész jelenet
17 31| Tengelyi! - mondá Réty mélyen meghatva - ne legyen igazságtalan
18 32| szigorúan - mondá Vándory meghatva -, ki tudja, mily nehéz
19 34| válaszolt Vándory mélyen meghatva a fájdalom által, mely testvére
20 34| Sámuelem - szólt Vándory meghatva -, tégy mindent, mit szegény
21 35| Barátom! - mondá Völgyesy meghatva - nem fogja tagadni senki,
22 36| barátom - mondá Vándory mélyen meghatva e jelenet által -, véghetlenül
23 36| magadat - mondá Vándory meghatva e szavak s fõképp a mód
24 38| mindig idõd marad.~Viola meghatva hallgatá végig az öreg katona
25 39| mondá Vándory mélyen meghatva - talán nem is tudod, hogy
26 39| elhallgatott: a nép mélyen meghatva állt ott, sok szemben könnyek
27 39| szenvedett - szólt Vándory meghatva -, nyugodjék békében e nehéz
28 39| mégis nem állt-e sokszor meghatva, bámulva nagyszerûséged
|