Fejezet
1 5 | pandúrok mondták?~- Nem, nem, fiam - felelt Liptákné suttogva -,
2 8 | szavakat mondhatá: „hallod, fiam, ez neked szól”, nem magyarázhatá
3 9 | nem mondtam pedig neki: fiam, Bálint...~- Talán ha méltóságod
4 9 | vágott közbe a báró -, fiam példája, ismét egy rossz
5 14| vágyódnám.~- Kedves Ákosom, fiam, ha úgy akarja - szólt Erzsébet,
6 16| tehettem, elrabolva. Szegény fiam!~És a jegyzõ ismét székére
7 20| sírt keservesen.~- Ne félj, fiam - mondá a gulyás biztatólag -,
8 20| szóla Viola kacagva -, fiam, afelett elhegedült szt.
9 23| megfordultak. - Ne tréfálj, fiam - monda az öreg Kislaky -,
10 23| akarod szöktetni, nemde, fiam!~- Úgy van, kedves anyám.
11 23| hogy hibámat jóvá tegye fiam, valóságos kriminalitásba
12 23| sorait. - Igazságod van, fiam, Violát meg kell mentened.~-
13 25| beszélgetést megkezdé.~- Fiam - szólt, ajkait mosolyra
14 25| tartozom, és...~- Kedves fiam - szólt közbe, fejét csóválva
15 25| családot hoztam.~- Kedves fiam - mondá Réty oly érzékenyen,
16 25| nem fogja.~- De kérlek, fiam - szólt végre az alispán,
17 25| kincseket látunk. De hidd el fiam, a szívnek vannak szükségei,
18 25| találni mindenütt. Higgy, fiam, apádnak, az idõ el fog
19 25| Vilma célom elérésében?~- Fiam - szóla az alispán, midõn
20 25| mellett; de neked vagyon kell, fiam, ha emelkedni akarsz. Jószágaim,
21 25| ellen tegyem.~- Gondold meg, fiam - szólt Réty, kérõ hangon -,
22 31| mi, ha eszembe jut, hogy fiam hihetõképp a nemtelenek
23 31| a mienk, vigasztalhat-e? Fiam kevesebbé fog-e megfosztatni
24 34| barátom volt, s kinek leánya fiam neje lesz, vagy enmagamat
25 34| köszönhetem, hogy egyetlen fiam házamat haragban hagyta
26 34| Megvallom, szerettem volna, hogy fiam másképp válasszon, de részint
27 34| akartalak, részint mert fiam önbelátásától vártam szándéka
28 35| örökre el fogja keseríteni; fiam talán megbecstelenített
|