Fejezet
1 1 | mondhatja ki ítéletét; már ha az egymást majdnem fölmérõ okok közt
2 2 | keze a fonalat, mely az egymást szeretõket összeköti, nem
3 2 | Tíz holnapig nem látták egymást, s midõn a fiú apját oly
4 2 | erõsen látá, sírva szoríták egymást karjaik közé, amaz fájdalomnak,
5 2 | barátságosan tegezék is egymást, azon napok, hol a heidelbergi
6 2 | tulajdonságai kiegészíték egymást. Mintegy azért látszának
7 4 | körülállták - nem hagyjuk el egymást. Ím e jó szomszédom pár
8 7 | találunk; olyan, hol pár egymást becsületesen gyûlölõre ne
9 8 | hogy Tiszaréten fölkeresék egymást; fõképp miután - ha az említett
10 9 | zárta ki, hogy az még kilenc egymást követõ szónok által különösen
11 11| mennyivel szaporábban követék egymást az ijesztõ hírek: hogy a
12 14| magában -, ezek is szeretik egymást. Ejnye - szólt, midõn fejét
13 14| s Vilmát, - szeressétek egymást híven s igazán, s a jó isten
14 14| nincs, ma nem láttuk volna egymást.~- És visszamenet? - szólt
15 15| majdnem harminc éve ismerjük egymást.~- Csak annyit mondhatok -
16 17| beszélõ egészen kie1égíték egymást. Ákos, mint minden gyermek,
17 17| Boldogsághoz két lény szükséges, ki egymást megértse azon mennyei pillanatokban,
18 17| két szíven kívül, mely egymást érti, még vajmi sok kell!~-
19 17| öregek becsületesen gyûlölik egymást, az ember szinte azt hinné,
20 22| vármegyében. Két egész esztendeig egymást érték lopás s gyújtogatás;
21 22| megszólítva - régen keressük egymást, s Viola eskü mellett megígérte,
22 22| teins uram, alig láttuk egymást, és mégis néha meg a láng
23 26| mit tegyünk? Szeretik egymást, s úgy látszik, maga a sors
24 27| haszontalanságokkal. Ismerjük egymást. A tisztelet- s szeretetnek,
25 34| Sámuel? A gondolat, miként egymást sokáig látni nem fogjuk,
26 34| hogy egyetértõk legyünk, s egymást soha el ne hagyjuk.~Atyám
27 34| neveltem, s kikrõl tudtam, hogy egymást boldogítandják, el ne választassék
28 35| becsületes emberek nem ismerik egymást, de a zsiványok mind egy
|