Fejezet

 1 1 |      látszott, s szabályos arcának szelíd kifejezése mintegy ellentétet
 2 1 |          felé, honnét az estharang szelíd hangjai szálltak üdvözletként
 3 2 |         vala. Égszínû szemei anyja szelíd tekintetével nézének a bús
 4 5 |           megállítá.~Erzsébet jó s szelíd teremtés volt, szeretve,
 5 10|            távol álla egymástól (a szelíd Vilma, kinek mindig támaszra
 6 14|           tölték, minõket a tavasz szelíd hatása teremteni nem képes.
 7 14|        követni fogja - Vilmának, a szelíd angyali lánynak lehet-e
 8 14|           elrémült.~- Ákos - szólt szelíd hangon -, ön beteg, nyugtassa
 9 16|             a kemény szó elakadt a szelíd gyermek elõtt, ki térdeit
10 22|        értenék, miért fogadta el a szelíd öreg kegyetlen hivatalát,
11 26|         inkább megerõsíté. Vándory szelíd biztatásai azonban félig-meddig
12 26|      nagysádtól függ, hogy szokott szelíd módjával az alispánt a váltók
13 31|           halvány szabályos arcnak szelíd kifejezése elõtt elveszté
14 33|         halvány arcokon az ifjúság szelíd mosolygását hasztalan kereséd;
15 34|          kezét, s közönségesen oly szelíd arcain ünnepélyes komolyság
16 34|     Vándory feddõ hangon -, hogy a szelíd kötelék, mellyel egykor
17 35|       boldogabb napjaiban. Senki e szelíd teremtésben, mely a gyengeség
18 36|         által magát. Voltak, kik e szelíd férfiaktól elõször elfordultak,
19 36| legmegrögzöttebb gonosztevõ szívét szelíd oktatásainak. Ki Vándoryt
20 36|             ritkán állhat ellent e szelíd befolyásnak.~Legszembetûnõbb
21 36|        feleszmélt, sokszor Vándory szelíd vonásait látá maga mellett.
22 36|        gyûlölni taníta, megnyílt e szelíd érintés alatt. Mindazon
23 38|          tölték el, s maga Vándory szelíd vigasztalásaival sem bírá
24 38|            arcairól a mosolygását. Szelíd kék szeme, mióta megnyílt,
25 38|        ismert volna reá, csak édes szelíd szava maradt meg, még most
26 39|           ünnepélyes csendben állt szelíd világítása alatt. A természet
27 39|        szobánkba zárkózva érezénk, szelíd szomorúság tölti lelkünket;