Fejezet
1 2 | halálát elmondá, az apai szív örömében dagadozva áldá a pogány
2 2 | szinte sírhatott volna örömében. A kamarás úr majdnem ugyanazokat
3 6 | lehet.~- Gondolod - szóla örömében, szenvedélyesen megcsókolva
4 8 | minden kutya ugrándozott örömében, s minden ember szeretettel
5 8 | soha többé borhoz nem nyúl, örömében kisírá azon végsõ cseppeket,
6 8 | tisztújítás után szólani.~Az öreg örömében kezeit dörzsölve járdalt
7 11| utánad, most minden szív örömében dobog látásodon.~A fõispán
8 12| hívják, nagyokat káromkodik örömében; s midõn hallja, hogy másnap
9 14| majorba, s keble dagadozott örömében, míg a konyha pattogó tüze
10 14| szólt a hölgy mosolyogva örömében - oh, az úgy szeret!~- Az
11 14| Vilma, kezeit összecsapva örömében, - s ha majd a vadászatról
12 15| megjelenünk, a jegyzõnek örömében talán könnyekbe lábadtak
13 15| harcjelét, rivalgani fog örömében, mint a hajóssereg, ha nyájas
14 17| mosolyogva nézett rá, felkacagott örömében. Mikor a gyermek pokrócán
15 17| mondott, szemei ragyogtak örömében, mert neki legalább úgy
16 17| borotválkozva találván, szíve örömében mondá, hogy: „a teins úr
17 17| fõképp az öreg Jánosra, kinek örömében, midõn a feldsert megtámadva
18 19| vármegyét megverte volna örömében. Néha lelkét egyszerre szomorúság
19 19| midõn õt házához hozva, örömében úgy megrészegedett, hogy
20 20| István nem tudta, mit tegyen örömében. Feje felett suhogtatá ostorát,
21 20| A kommisszárius kacagott örömében. Tûzszerszám, kéngyertyák
22 20| ki Macskaházyval maradt, örömében megölelé barátját ez angyali
23 22| között.~A fõbíró egyet köpve örömében, azt meré állítani, hogy
24 23| vihetnéd! - kiáltott Kálmán, örömében nyakába borulva. - Parancsolj
25 23| az egésznek vége.~Kálmán örömében összecsapta kezét, Völgyesy
26 24| arcain egyszerre átsugárzott, örömében észre sem vette, hogy ha
27 33| összecsapta kezeit s felkacagott örömében, ha a mécs gyengébben égett,
|