Fejezet
1 2 | tovább élni nem lehet, hogy mindennek csak Réty oka, hogy bosszút
2 2 | Vándory derült életnézete, ki mindennek jó oldalát kiemelve, mindenben
3 5 | nagyfejû káposztát látva, mindennek okát megtudá: olvasóim,
4 8 | kiterjedhetnének. A világon mindennek megvannak határai, s az
5 8 | Etelka rá se nézett. Hogy mindennek vége van, hogy ily utálatos
6 14| nem bizonyította volna; de mindennek Vilmára nem volt hatása.~
7 15| felolvasva, megmagyarázva azt mindennek, kivel csak találkozott.
8 16| Igen, s lássák, hogy mindennek vége van, ez az, mi fáj.
9 16| optimizmus szép, jó dolog, de mindennek vannak határai! A megye
10 17| tízszer keményebb volt - mindennek megítélése nem engem illet,
11 18| kétségbeesés vala látható.~- Mindennek vége van! - szólt végre,
12 20| szörnyû veszélynek gondolata mindennek ellentállt. Viola nyugodt
13 20| nótárius írásait?... ez mindennek oka. - A szerencsétlen,
14 22| tulajdonnal kitûnõleg bírván, mindennek a lehetõségig célszerû elintézését
15 24| észreveszik, és akkor vége mindennek. Legjobb, ha utolsó percig
16 24| magadat tettethetni, s akkor mindennek vége volna.~Violáné, mindig
17 27| úzus. Újabb idõben, hol mindennek magyar nevet csinálnak,
18 30| hamarjában, mily vármegyében). De mindennek megvannak határai, s ha
19 30| elõtt számolhatunk!... de mindennek megvannak határai... Ez
20 30| valaha gondolahatám, hogy mindennek ily véghez kell vezetni!...
21 32| s ha meggondolom, hogy mindennek én vagyok oka!~- Te, leányom? -
22 34| s azt gondolva, hogy ez mindennek véget vet: nem örülhet létének,
23 34| fogok kérni tõle.~- És ki mindennek oka? - kérdé Vándory nyugodtan. ~
24 36| sorvadásban szenved, mert hisz mindennek megvannak természetes betegségei,
25 37| Mintha bizony nem volna meg mindennek a maga ideje, s mintha az
26 37| fogok szenvedni, egy perc, s mindennek vége van... De meghalni
27 39| megsarkantyúzá -, hajrá, Holló!” De mindennek megvan határa, végre a legjobb
|