Fejezet
1 1 | elõttök gyaloglót idõrõl idõre illették, csakhamar minden
2 1 | cigányon nevetve - ki idõrõl idõre visszanézve, Lóth nejének
3 5 | Liptákné olvasott, s idõrõl idõre lábával egy mellette álló
4 6 | s akkor is vajmi rövid idõre képesek!~A testvérek végre
5 9 | beszél, vagy legalább idõrõl idõre fejét hajtogatva s kezeivel
6 9 | nemességet nevezhetjük így - egy idõre önérdekei ellen vezetni,
7 9 | sugárzó szemekkel nézé idõrõl idõre az ívet, melyen az aláírók
8 12| fölgerjedését -, ha oly idõre s viszonyokra emlékeztetém,
9 15| asszonynál forgolódott, idõrõl idõre a szavazásnál megjelent,
10 16| elfojtott hangon idõrõl idõre félbeszakasztva beszédét,
11 17| János, a sérült kezet idõrõl idõre hideg borogatással takargatja.
12 17| az öreg János, ki idõrõl idõre friss jégborítást vagy másvalamit
13 18| utoléré, kit Violáné idõrõl idõre visszafordulva szemmel követett,
14 21| rab, álomba mélyedve, egy idõre elfelejté szörnyû helyzetét.~
15 23| kifejezésébõl, mellyel idõrõl idõre bajszát pödré, látszott,
16 24| melyek a faluban idõrõl idõre felszólaló társaiknak feleltek,
17 25| tisztelem meggyõzõdésedet, s az idõre bízom, hogy mint másokat,
18 29| nyugtalanul járt fel s alá, idõrõl idõre, ha a bokrokban valami nesz
19 34| köztapsot, melyet rövid idõre aratott, elkeseríté nejének
20 34| mellett megállt, idõrõl idõre fölvett, s látszólag a legnagyobb
21 34| Igen, Sámuel, ha a múlt idõre visszatekintesz, nem tagadhatod,
22 36| hol a nyomorult, rövid idõre, tompa fájdalmából feleszmélt.
23 36| eszmélete tért vissza rövid idõre, mint az e betegség végsõ
24 36| a beszélgetéstõl, rövid idõre elszunnyadott.~ ~
25 37| nyugtalanságából, mellyel idõrõl idõre fejét rázá, látni lehetett,
26 37| fohászok, melyek idõrõl idõre mellét emelék, míg ajkai
27 39| körülállókhoz erõsebb, de idõrõl idõre félbeszakasztott hangon -
|