Fejezet
1 5 | iránt tisztába jõjünk. Soha életemben úrforma embernek köszönettel
2 17| Nyugtalan vagyok, mint még soha életemben nem voltam, egész lelkemet
3 20| hány férget láttam én életemben, mégis itt vagyok. Mi bajunk
4 20| kiket nem bántottam soha életemben, s kik nyomorulttá tettetek,
5 21| Isten maga nem akarja, hogy életemben valami jót tehessek! Haljunk
6 22| sõt olyakat is mondtam már életemben, mik által az isten földi
7 22| tizenöt statáriumnál voltam életemben, s mindig felakasztottunk
8 22| védelmeztem - senkit soha életemben nem bántottam: kevesebbé
9 22| kellene felakadnom? Soha életemben ily praetensiókat, minõket
10 23| õt! Az elsõ kérés, melyet életemben önhöz teszek, s a nemes
11 23| elsõ sorok, miket Etelkától életemben kaptam - mondá Kálmán lelkesülve -,
12 24| A tizenhatodik, melynél életemben jelen vagyok, s mindeniknél
13 24| mondá Kálmán -, ezt soha életemben nem hiszem.~- Nem hiszed? -
14 24| vagyok, eleget strázsáltam életemben, s egy cseppet sem vagyok
15 24| bíró nem leszek soha többé életemben.~Kálmán, meghatva, megszorítá
16 27| gyermekeimet. Ha valaha életemben megsértettem, az istenre
17 30| most hallok elõször szólni életemben.~- Igen, kérem alássan -
18 31| harmadmagokkal is félnek?~- Én soha életemben Violát nem bántottam - válaszolt
19 34| nagyravágyás, nem egyszer érzém életemben, hogy embertársaimnak inkább
20 34| nem hallottam, volna nevét életemben!~- Hát annyira jutottál -
21 35| kommandókkal mentem én ki életemben, s mindig becsülettel jöttem
22 36| szólt. Nem bosszankodtam életemben soha inkább - s ím, most
23 36| kellene lennem, ha, miután életemben alig tettem más jót, mint
24 38| sohasem retirálna. Soha életemben nem voltam ütközetben, hol
25 38| legderekabb gyermek, kit valaha életemben láttam? - S neki igaza volt;
26 38| desertort nem adtam fel soha életemben.~Violának kíváncsisága e
27 38| hátulsóké a verés s koplalás. Életemben elõször éltem ily nyomorúságot.
|