Fejezet

 1 1 |         vonva ki mellényébõl, melyet Ákosnak átadott. - Mindig én vagyok
 2 3 | találkoznának keresett ellenökkel, õ Ákosnak segítséget szerezni azonnal
 3 14|           még fennmaradt, s ki azért Ákosnak jöttét oly jól tudta, mint
 4 16|            uralkodott. A lövés, mely Ákosnak csak karját érte, nem volt
 5 16|           megbecsteleníttetett, mert Ákosnak nem vala más menekülése;
 6 17|       életébõl senkinek annyit, mint Ákosnak el nem mondott még, egész
 7 17|              régi barátságba lépett. Ákosnak nem voltak titkai az öreg
 8 23|     visszatért, az udvaron Kálmánt s Ákosnak huszárját, az öreg Jánost
 9 23|           válaszolt Kálmán -, tudod, Ákosnak jobb karja sértetett meg,
10 25|        nyúlunk kerekei közé. Ez vala Ákosnak helyzete azon egész idõ
11 25|        érkezett, ki által a kulcsár, Ákosnak parancsolata ellen, de mert
12 25|              Etelka nemegyszer mondá Ákosnak, hogy kívüle Kálmánnál senkit
13 25|           viselek, megmocskoltassék.~Ákosnak arcai lángba borultak, szólni
14 25|       röviden elmondá, midõn az inas Ákosnak apjától levelet hozott,
15 26|             másik - tréfa, mondom... Ákosnak biztos hírei? kérdem, honnan?
16 26|             akar; mit bánom én! Akár Ákosnak több, akár kevesebb vagyona
17 27|     megakadályoztatja. A második, ha Ákosnak kedvét keresi... s miért
18 27|           Macskaházy - késõbb átadja Ákosnak, s elbeszéli a módot, melyen
19 27|            legkisebbé ellene szólna. Ákosnak vannak szeretõi, de...~-
20 28|              váltók kezemben vannak, Ákosnak átadjam, s neki az egészet
21 28|              forint kezemben van. Ha Ákosnak mindent felfödözök, s az
22 31|             lesz semmi! Leányom Réty Ákosnak jegyese, azt próbálja valaki
23 32|           jegyzõ áldá istenét, midõn Ákosnak még egyszer kezét szorítva,
24 35|               melyeket apjánál tett, Ákosnak ily élethez kedve nem lehetett.
25 38|               de a barna kályhafûtõ, Ákosnak minden kérései s ígéretei
26 38|              semmit sem tud, s végre Ákosnak bevallá, hogy habár tudná,
27 39|            nem érzé magát, de miután Ákosnak fia született, a vén katonának