Fejezet
1 3 | s még egyszer használni akarta az alkalmat, s az egész
2 5 | mennyivel tökéletesebben akarta használni ez alkalmat arra,
3 17| sors, úgy látszott, nem akarta természetes helyén hagyni
4 20| kedvesét végre szeretetében el akarta nyelni - jaj nekem, ez végsõ
5 20| õt végig a falun; miként akarta Nyúzó megveretni, s végre
6 20| elsütötte fegyverét; a sors úgy akarta, hogy e lövésre is egy,
7 22| hivatalt elvállalni nem akarta, az ifjú Völgyesyt küldé
8 22| egyáltalában nem valami hazugsággal akarta a bíróságot ámítani. Én
9 22| is hihetõ, hogy azokat ki akarta hozni magával; de amint
10 25| szívére. De ki Etelkát bírni akarta, annak nemcsak szívét, de
11 26| látszik, maga a sors így akarta.~- Régen mondom - válaszolt
12 26| viszonozhatunk; de a sors másképp akarta... s valamint meghiúsítá
13 28| Tengelyi az ügyvédet meg akarta ölni, s ez csak futás által
14 30| minden módon visszahúzni akarta, azon figyelmeztetéssel
15 31| nemzetes asszony, mikor õt akarta kikérdezni, mondta, hogy
16 32| felelet terhét inkább másra akarta hárítani.~Bármi természetes
17 32| szedett a fáról. A báró szavát akarta tartani... s ki tehet róla?...
18 32| kímélettel bánjanak, nem akarta, hogy a legnagyobb gonosztevõkkel
19 32| által jutott, elhagyni nem akarta. Az érzeményt, mellyel Tengelyi
20 34| Szerencsétlen végzetem úgy akarta, hogy e szörnyeteget válasszam
21 36| aleopathicus rendszer szerint akarta magát gyógyíttatni, míg
22 36| önfájdalmát elárulni nem akarta. Végre e szerencsétlen nõnek
23 36| ügyvéd összevesztek. Nem akarta kiadni az írásokat, melyeket
24 37| alispánné azokat kiirtani akarta, s e célra a legközönségesebb
25 38| követelései ellen biztosítani akarta. Saját túlzó engedékenysége
26 38| megölni; nem én, hanem a sors akarta, hogy gyilkossá legyek;
27 38| de akkor a sors azt is akarta, hogy gyilkosságomért szenvedjek;
|