Fejezet

 1 1 |           nem volt egy szekér, mely zöld színét porfellegekbe borítná,
 2 1 |       hazában, mint Törökországban, zöld, másban, mint Velencében,
 3 1 |             tûnik fel emlékemben: a zöld hegyek s szõlõk, a nagyszerû
 4 1 |          bajsza még inkább nevelék, zöld villogó szemei, melyek istentõl
 5 2 |            s lejjebb szállva, végre zöld dombokban ereszkedik Magyarország
 6 3 |             oldalánál bepecsételt s zöld szalaggal öszvekötött iratcsomó
 7 5 |          szerény s majdnem födeleig zöld venyigével befont jegyzõi
 8 7 |          vagy kalapja mellett félig zöld, félig sárga toll vala látható,
 9 9 |            a hófehér abrosz helyett zöld posztó takarja, palackok
10 9 |         odaültem a teins úr mellé a zöld padra a sátor alatt, bizony,
11 9 |           másikhoz hasonló. Közepén zöld asztal. Körülte nehány táblabíró,
12 9 |            a tanácskozásban, mert a zöld asztalnál ülni dicsõ, s
13 11|           spectabilis! ez az enyim, zöld nyesttel! - kiált a fõügyész
14 12|             helyén házak épültek, a zöld pázsit eltûnt ugyan, s a
15 12|      öltözete egyszerû, de ízletes. Zöld atilla agát gombokkal, bársonymellény,
16 15|        minden tanácskozási asztalt, zöld posztó takarja (közbevetõleg
17 15|   olvasóimat, hogy aznap Porváron a zöld bódé- s asztaltól kezdve
18 15|             Sóskuty, másika egy más zöld, kék és vörösbe öltözött
19 17|            képe; a két ablak között zöld posztóval bevont falon fegyverek,
20 19|         tekint, melyet virágokkal s zöld ágakkal ékesít, mint tulajdon
21 24|             ingatja száraz ágait; a zöld sudarak remegve hajlonganak
22 32|       Például a nagyterem - melynek zöld asztala mellett reggel a
23 36| paradicsomként áll képzete elõtt, a zöld mezõ, melyen mások gondtalanul
24 39|              midõn a vérzõ testet a zöld pázsitra fekteté, s halvány
25 39|            ellened, honomnak dísze, zöld rónaság! Végetlenül, mint
26 39|         párja a végetlen tengernek, zöld s határtalan, mint õ, hol