Fejezet

 1 2 |  indignációja kifejezésére. Végre a sokáig visszatartott nemes harag
 2 3 | tulajdonságoknak, hogy alig van, ki sokáig alávaló cél után fáradhatna
 3 4 |             majd fölakasztják. Most sokáig anyám is csak ezt beszélte,
 4 5 |        hallgatott, s Viola benézve, sokáig élvezheté a viszontlátás
 5 7 |          báró legyen?~Réty maga, ki sokáig ellentállt, most is ugyan
 6 10|              Miután Réty s a jegyzõ sokáig barátságban éltek, a két
 7 10|            nevezünk, nem is tarthat sokáig.~- Hát nem láttad õt? -
 8 14|    aggodalmakon ment át.~- Mert oly sokáig nem jöttem?~- Igen, és a
 9 17|       Miniszterek, kik hivatalaikat sokáig viselték, ha tehetségeik
10 19|          egyikéhez vezeté, hol vele sokáig halkan beszélt, míg az esküdt,
11 20|            nem volt, nem tarthatott sokáig, miután alig indulva meg
12 21|             ismerhetlenekké váltak, sokáig figyelemmel nézte. - Nincs
13 22|             adá, hogy ez utóbbi, ha sokáig koplaltunk, vagy szerfelett
14 22|             nyomorult ne szenvedjen sokáig. Azt mondják, ha a hóhér
15 24|          mégis azt mondja, soha ily sokáig vártát nem állt.~- Ki tehet
16 25|           midõn végre ágyba feküdt, sokáig nem hagyák alunni, s alig
17 30|           körülfogunk, az nem tagad sokáig, azért jótállok.~A kávézás,
18 31|            mellékszobába ment.~Réty sokáig utána nézett, azután mélyen
19 34|             õk tévedtek. Az alispán sokáig nem kívánt mást, mint hogy
20 34|            gondolat, miként egymást sokáig látni nem fogjuk, fájdalommal
21 36|         állapot azonban nem tartott sokáig. A fõorvos tudniillik, látva,
22 36|      kegyelmérõl kezde szólni, ki a sokáig tévedõt, habár utolsó pillanatban
23 37|    pamlagáról, s mély gondolatokban sokáig fel s alá járt szobájában. - „
24 37|             nyugalom nem tarthatott sokáig. Az alispánné sokkal eszesebb
25 38|       boldogság azonban nem tartott sokáig. Vannak lények a világon,
26 38|          oly embernek, ki, mint én, sokáig begombolva, járt, ha megszorítva