Fejezet

 1 1 | bizonyítják ázsiai származásukat, nekünk, nem filológoknak néha egészen
 2 4 |         hogy senki se merészeljen nekünk valamit adni, s hogy dögöljünk
 3 5 |          Más népeké a nagyvilág,~ Nekünk hely nem marad;~Hazátlan
 4 5 |  feleségednek nincs semmi baja, s nekünk nincs idõnk, hogy itt a
 5 6 |       teszik el, s mit szeretetök nekünk szánt inkább egyszerre,
 6 12|   szerkezet, mely elég erõs, hogy nekünk szabadságunkat megtartsa,
 7 14|           hogy kedvesünk mindenét nekünk köszönheti, van-e nagyobb,
 8 16|      gazdag mennyeknek országába. Nekünk, szegényeknek nincs miért
 9 20|           ha van - mondá Viola -, nekünk úgysem kell.~Mészáros reményteli
10 22|           mindig mondhatjuk, hogy nekünk is valami s pedig fontos
11 22|      törvényszékre küldettünk ki, nekünk rögtön kell ítélnünk, ebben
12 22|           vagy nem oly vétkes, az nekünk tökéletesen mindegy; a kérdés
13 22|        hogy példát állítsunk fel, nekünk e szép bizodalomnak meg
14 22| mosolygásra kényszerítve magát -, nekünk prókátoroknak mennyivel
15 22|           meg Sóskuty -; ha a rab nekünk prédikációt tartana, vagy
16 22|   érdemlett büntetését elnyeri, s nekünk a vádak alaptalanságának
17 22|     formák ellen ítélhetünk, mint nekünk tetszik - ismételte a báró
18 22|           egy perc s vége van; de nekünk! két gyermekem van, ez itt
19 22|         teins uraknak az mindegy, nekünk nem. Férjem jól fogja viselni
20 23|         kommoditására van, s most nekünk is.~- Tovább, tovább! -
21 23|         Kálmán. - De amint látja, nekünk tervünk kivitelére két fontos
22 25|        hallgatódzni, kémkedni nem nekünk való. Ezek az emberek tízszer
23 26|           mintha Viola szabadsága nekünk árthatna. Nem ítéltetett-e
24 27|             De mit használ mindez nekünk? - kérdé Tengelyiné türelmetlenül.~-
25 27|         és...~- Igen, de vannak-e nekünk barátaink? - sóhajtott Tengelyiné.~-
26 36|          melyhez életét irányozá, nekünk embereknek csak szeretet