Fejezet

 1 2 |         megígérve ez is.~S apa s leány bementek a házba, boldogan,
 2 4 | cimborája. Pedig Zsuzsi szép, jó leány volt gyermekkorában, mit
 3 6 |         vagy.~- Én? - viszonzá a leány mosolyogva, midõn nagy fekete
 4 6 |        erõltesd magadat.~S a víg leány ismét virágaihoz fordult,
 5 8 |        mondom, hogy éppen csak a leány vagyona hozá õt e gondolatra;
 6 10|         barátságban éltek, a két leány úgyszólván együtt neveltetett.
 7 10|    tartozik, hogy a két legszebb leány, a két legelmésebb férfi,
 8 10|  egymáshoz simulnak; s így e két leány is.~Vilma, ki most lépe
 9 14| megfeledkezik. Mi boldog volna e leány, ha érte dolgozva, kedvesének
10 14|            Nevessen ki, én gyáva leány vagyok, de mindnyájan aggódtunk,
11 16|      szenvedtem én? Szegény árva leány voltam, apám s anyám jókor
12 16|          faluban nem volt vígabb leány, mint én. Édesanyám midõn
13 16|     címeres, és én, szegény árva leány létemre miként hihettem,
14 16|            szólt gyönge hangon a leány.~- Jer szívemhez - szólt
15 16|    gyermekét Tengelyi. - S apa s leány sírva feküdtek egymás karjaiban.~ ~
16 17|          enyelegve -, Vilma szép leány és... ~- Nagysád! - szólt
17 17|           folytatá amaz - csinos leány, s ti, fiatal emberek, hol
18 17|        szól.~- Persze becsületes leány, hisz Ákos ott van éjjel
19 25|       kacérkodókat kivéve, nincs leány, mely midõn magát valóban
20 25|  névtelen, vagyontalan, nemtelen leány legyen, kit én megvetek.~-
21 27|           De vajon, hát e kedves leány csak úgy lehet-e szerencsés,
22 31|      Vilma hallgatott, a szegény leány egész testén remegett, s
23 31|    visszatartóztatá, s a szegény leány, könnytelt szemeit apjára
24 31|          s ezzel a szerencsétlen leány magánkívül az ifjú karjai
25 35|       tõle elvehettek. A szegény leány néha szinte szemrehányásokat
26 37|          mellém, s takarodjál.~A leány kiment, s Rétyné, bezárva