Fejezet

 1 1 |    köszönettel tartoznak - tevé keserûen mosolygva hozzá -, nem sokkal
 2 1 |  szenvedésein? - szóla Tengelyi keserûen; - a gyermektõl, ki társának
 3 6 |  látogatásaimtól, miután - mint keserûen kifejezé - nem jó, ha ily
 4 8 |        ajkaink megízleltek, oly keserûen átkoznók, mint hogy ettõl
 5 10|            szólt Tengelyi kissé keserûen -, ily embereket nem lehet
 6 10|        kedvesem - viszonzá apja keserûen -, mi volna a magyar szabadsága,
 7 12|      most volt Slacsanek nálam, keserûen panaszkodva, hogy két legjobb
 8 16|     Viola zsivány - szólt végre keserûen, s összevont homlokának
 9 16|  történtek. - Most - tevé hozzá keserûen - tudsz mindent. Nemességem
10 16|        Igen, igen - szólt végre keserûen mosolyogva -, minden rendben
11 17|         A homoeopathák? - szóla keserûen - de hát mit tesznek a homoeopathák?
12 17|       Méltóztassék - szólt Ákos keserûen -, jövendõbeli menyérõl
13 21|       asszony - viszonzá Zsuzsi keserûen -, õk borzadhatnak, elájulhatnak;
14 23|       tagja - válaszolt a másik keserûen -, s elmentem, mert... e
15 23|        egyezni - mondá Völgyesy keserûen, de nyugodtan -, szíve fájni
16 26|     elsoroltassanak. - S Rétyné keserûen nevetett. - Ne féljen, gondom
17 26|   nyugodt lenni - mondá a másik keserûen -, talán ez egyszer a számolás
18 31|  Igazságod van - mondá Tengelyi keserûen -, ki tudja, ha az egész
19 31|       nem? - válaszolt Tengelyi keserûen mosolyogva. - Olvastam többször,
20 31|       mondá Tengelyi barátjához keserûen -, miért is fáradtak volna
21 31|       szándéka - szólt Tengelyi keserûen -, egyszerûbb lett volna,
22 32|       gyõzõdve - válaszolt Ákos keserûen. - Sírt, valósággal sírt,
23 32|       fáradnia - mondá Tengelyi keserûen -, elõször, mert lépéseinek
24 34| háladatosságod? - kérdé Vándory keserûen - ez azon testvéri szeretet,
25 35|         nemde? - mondá a jegyzõ keserûen, ki vita között, fõképp
26 35|   Felgerjedve? - válaszolt amaz keserûen - képzelje magát helyzetemben,