Fejezet

 1 9 |        mindketten nemesemberek - jegyzé meg helyesen Nyúzó -, az
 2 15|  idõvesztés.~- Tekintetes uram - jegyzé meg Sáskay -, a nemes megye
 3 17|   nekiszomorodott, teins uram! - jegyzé meg János, minden módon
 4 20|        csont maradjon meg épen - jegyzé meg a fõbíró, ki míg a kocsi
 5 22|         Nagysád tévedésben van - jegyzé meg a vastag tiszt -, sõt
 6 22|         már úgysem végezhetünk - jegyzé meg Kislaky szerényen.~-
 7 22|     leveré reményeit, s csak azt jegyzé meg, hogy Viola talán nem
 8 22|           Cigánynak kell lenni - jegyzé meg a kisbíró felesége,
 9 22|      lesz.~- Talán gráciát kap - jegyzé meg egy vastag fiatal asszony,
10 22|     jöhetett, nyugodtan csak azt jegyzé meg, hogy tekintetes Nyúzó
11 22|          érdemelnek tekintetet - jegyzé meg Völgyesy -, legalább
12 22|       beszélte.~- Nihil ad rem - jegyzé meg Zátonyi. - Völgyesy
13 22|         nevezünk.~- Igen, igen - jegyzé meg Sóskuty -, a remedium
14 22|   tárgyhoz éppen nem tartoznak - jegyzé meg Sóskuty -; ha a rab
15 22|       tapsolt.~Völgyesy csak azt jegyzé meg, hogy az eset olyan,
16 22|         három órát kell adnunk - jegyzé meg az elnök -, s ötkor
17 22|   Denique, ha a praeses gyenge - jegyzé meg Sóskuty.~- Persze, mikor
18 23|   akarunk.~- Igen, de az õrök? - jegyzé meg Völgyesy. - A tiszttartó,
19 23|         nincs.~- Igen, pincébe - jegyzé meg Zátonyi -, mindjárt
20 30|       figyel, félhalkan csak azt jegyzé meg az esküdtnek: hogy ha
21 30|        ha nagysád nem megy fel - jegyzé meg most a szakács minden
22 30| megnyugodva látszott, s csak azt jegyzé meg: hogy miután Macskaházy
23 30|       tovább szólhatna, csak azt jegyzé meg, hogy az egésznél rágalomról
24 30|    minden alázatossággal csak az jegyzé meg, hogy a bot ugyan bizonyosan
25 32|  megzavarodott rajta, s csak azt jegyzé meg: miként részérõl jónak
26 32|        confinementhez nem való - jegyzé meg James -, azonban már