Fejezet
1 5 | szomszédságában a helység - másikán István kovács háza állnak, s ennek
2 5 | jõni, a helységház vagy István kovács mûhelye mellett elmenve,
3 5 | tehát a sötét szögbõl, mely István kovács háza megül a fõutcára
4 11| kiáltunk, ha, mint egyszer sz. István asztalánál történt, valamely
5 18| asszony remegve.~- Nincs idõm, István mindent elbeszél, én itt
6 18| istenért, ne kímélje lovait, István.~S a cigány sebes ügetéssel
7 18| Violáról kérdezõsködött, István egy kulacs bort s pár font
8 20| ér a sz.-vilmosi erdõhöz.~István gulyás maga is avval vigasztalá
9 20| sz.-vilmosi erdõhöz, mint István tanyája. De a szolgabíró -
10 20| világon két oly sárgája, mint István gulyásnak?~Már sötét volt,
11 20| lovak úgy mentek, de úgy... István nem tudta, mit tegyen örömében.
12 20| érezni kezdett, s melyet István természettudományi megjegyzése
13 20| Peti nem egészen osztá István nyugalmát. - Csak vizet
14 20| el minden lápot; vigyázz, István, maradj mindig a víz mellett,
15 20| minden jól van. Csak rajta, István.~- Átkozott Tisza - mondá
16 20| juthatott volna eszébe? Petin s István gulyáson kívül titkát csak
17 20| ha még Peti jön, ki által István gulyás húst küld. A szolgabíró
18 21| önthet.~- Hagyja el kend, István - mondá Violáné nyugodtan -,
19 21| nem volt itt - válaszolt István -, teremt-úgysegéljen, üdvösségemre
20 21| feltámadt szívében.~- Köszönöm, István, hogy így gondoskodik rólam -
21 24| s azon hírrel jött, hogy István gulyás éjfél elõtt lovaival
22 24| hatalmában hagyni nem lehetett. István gulyás legjobbnak találta,
23 33| s ha isten éltet, sz. István napjára megint kiszabadulok.~-
24 38| bánom, akármeddig, csakhogy István gulyás öccse sohasem lesz
25 38| azt hiszed, nem ismerem István gulyást? esztendõk óta nem
26 38| de fiatalabb korunkban István és én jó pajtások voltunk.
|