Fejezet

 1 1 |            polgára hazánknak (mert hány van nagyjaink közt, ki csak
 2 2 |    megnézve, arra emlékezett, hogy hány szent igét olvasott mellette,
 3 7 |           aziránt kérdeztetett is: hány óra? csak meggondolás után
 4 9 |            nagy dolog! Tengelyi? s hány Tengelyi kell, hogy velünk
 5 10|     Etelkához fordulva Tengelyi -, hány embert nem vernek meg tisztújítások
 6 14|            melyeket ismer, s vajon hány van, hol való szerelmet,
 7 15|   kineveztetett, mit sem bizonyít; hány hasonló eset van ott, hol
 8 16|     tízszeres maggal fizetett. Ej, hány menyasszony lép boldogan
 9 16|            felelt? S mit tudom én, hány kérdést. „No várj - szólt
10 18|     szomorúsággal tölti lelkünket. Hány ivadék tûnt el e határokon
11 18|       Violáné. Eszébe jutott, hogy hány szerencsétlen térdelt e
12 18| szerencsétlen térdelt e lépcsõkön, hány panaszlá itt keserû bajait
13 18|    keserûségökben ismerni tanulja; hány kelt fel vigasztalva e feszülettõl,
14 19|     Andorfiak, Nyúzók s nem tudom, hány úri család, mely e helységnek
15 20|      válaszolt a gulyás nevetve -, hány férget láttam én életemben,
16 22|        velök nem pótolhatjuk még), hány fokozat, s mégis mennyi
17 22|       jókat bünteti; mit tudom én, hány az ezerszer elmondott okok
18 24|         rajta emberek körüljárnak, hány kísérté meg e nehéz feladatot!
19 24|           meg e nehéz feladatot! s hány tapasztalta, hogy hasztalan
20 24|        feszíttetnék fel, ki tudja, hány zsivány van, s miket kell
21 33|    környeztetett, eszébe juttaták: hány, az övéhez hasonló szenvedések
22 33|          úton sírjához vezeti. - S hány ártatlan, ki, mint Tengelyi,
23 33|          gonosztettel vádoltatott, hány, kinek bûntette csak pillanatnyi
24 35|            szorítva munkásságomat. Hány embernek élete hasonló az
25 36|            végre teljesíté. - Mert hány volt e tömlöcben, kinek
26 36|            ne tarthassunk, s ugyan hány fog még haladni az erénynek