Fejezet

 1 5 |     tisztviselõségben; - s midõn hallottam, hogy Zsuzsi a nótáriuséknál
 2 12|       Tudom, tudom, demagóg! Rég hallottam felõle!~- Talán nem annyira,
 3 12|    pártok állását illeti, többet hallottam, mint nekem, ki pártoskodásba
 4 13| emlékeztetem? mikor ön-füleimmel hallottam Violától, hogy annak, ki
 5 16|    lettem, hogy nem láttam s nem hallottam magam körül semmit, de mint
 6 17|   elszökött - vága közbe Ákos -, hallottam az egész történetet, úgy
 7 20|       szomorúan Zsuzsi -, mindig hallottam, az nem jót jelent.~- Legyen
 8 22|         ígéretedet. Látod, mikor hallottam, hogy nekem azt szántad,
 9 22|       minõket a jegyzõ tesz, nem hallottam. Az utasításban egyszerûen
10 23|          után, miket ma láttam s hallottam, szinte nem mondanék egyebet.
11 23|           miket eddig e dologban hallottam, Macskaházy maga is csak
12 23|          míg egy pásztorembertõl hallottam, hogy arra nyargalt.~- Kend,
13 27|         amit Viola vallomásairól hallottam, s azok után...~- De kérem,
14 29|          mielõtt kendtek jöttek, hallottam valakit innen sebesen a
15 30|        bánom, én nem láttam, nem hallottam semmit: ha nem kérdeznek,
16 30|        után, miket a vallatásnál hallottam, én talán megmondhatnám.~-
17 30|  gyilkost ismerni kell.~- Persze hallottam - mondá a zsidó sóhajtva -,
18 30|         vissza. Tengelyi urat is hallottam egypárszor nevezni - tevé
19 31|          kényszerítse. Mikor ezt hallottam, elfutottam ide a nemzetes
20 32|          Angliából visszatértem, hallottam felõle beszélni. De azt
21 33|       soha szebb históriákat nem hallottam. Az egyik alig végzette,
22 34|    türelmetlenül -, bár soha nem hallottam, volna nevét életemben!~-
23 36|        szobában történt.~- És én hallottam is mindent - válaszolt a
24 37|     függesztve Rétyné magában. - Hallottam emberekrõl, kik órákig iszonyú
25 38|          az utolsó szó, mit tõle hallottam; s ha itt maradok, ugyan
26 39|          félbe Viola -, Jánostól hallottam, s azért akartam magamát