Fejezet

 1 1 |  keresztül mívelte -, no, ne félj, lakolni fogsz, vén gazember.~-
 2 1 |       én tudok mindent, s ne félj, majd eszedbe juttatom neked
 3 10|  igazságot szerez magának ne félj kedvesem - tevé hozzá némi
 4 14|   egész vacsora elromlik. Ne félj semmit, leányom - folytatá
 5 16|     a király elébe lépni? Ne félj, bennem elég bátorság van,
 6 18|     a gazember elõtt! Na, ne félj semmit, Zsuzsi lelkem, jókor
 7 19|    bandájához tartozik.~- Ne félj, nem szükséges, hogy éppen
 8 20|   közé vágok...~- Kérlek, ne félj - szólt Macskaházy, szinte
 9 20|  ismét összefolyhatott.~- Ne félj semmit, Zsuzsim - mondá
10 20|      lápok megteltek...~- Ne félj, Peti, minden rendiben lesz;
11 20|  hogy: - Nincs semmi baj, ne félj, Peti, mindjárt ott leszünk. -
12 20| képét, sírt keservesen.~- Ne félj, fiam - mondá a gulyás biztatólag -,
13 20|     még nyoma sem volt. - Ne félj, Zsuzsi - tevé hozzá -,
14 20|      s a hajdúk magukban, ne félj, nem jõnek ennyire, ha tudnák,
15 20|   fegyverét a nyílásokon. Ne félj, fiú, nem lesz bajod.~Mind
16 20|  ismét remélni kezdett. - Ne félj, Zsuzsi - szóla biztatva -,
17 21|       válaszolt Zsuzsi -, ne félj, én elmegyek; nem soká fogom
18 30|      hogy ellenségem... s ne félj, errõl nem fogok megfeledkezni! -
19 31|     senki más, mint én!~- Ne félj, meg fogsz lakolni te is,
20 31|    pirosság futotta el.~- Ne félj semmit, kedvesem - folytatá
21 31|     reá tettek.~- Mondom, ne félj, Vilmám - folytatá Tengelyi
22 31|   magát fájdalma által.~- Ne félj - mondá Tengelyi komoran -,
23 32|    hadd adjuk által; itt, ne félj, majd a kellõ gravitással
24 33|     jõ az embernek.~- No, ne félj, neked is lesz részed benne -
25 34| zavarral tekinte körül.~- Ne félj - mondá a lelkész, s évek
26 38|  maga is nyugodtabb lesz. Ne félj, öcsém - tevé hozzá, Viola