Fejezet
1 2 | s valahányszor bohóságim eszembe jutnak, mindig áldom istenemet,
2 4 | testvérem is sírni kezdett, eszembe jutott, hogy nem evett semmit,
3 6 | találtam, s melyeknél néha eszembe jut, hogy nemzetünk is,
4 10| szenvedéseiért, s nekem akkor eszembe jut: hogy mind e szeretetét
5 10| nyugalma, becsülete jut eszembe, s magamba fojtom könnyeimet.~-
6 12| komolyságunkat? Nem nevetséges-e, ha eszembe jut, hogy a pártok, melyek
7 14| ilyenkor mindig Jancsim jut eszembe. Hogy szerettem, mily boldogok
8 14| ajkaimhoz szoríthatom, s eszembe jut, hogy e kéz az enyém
9 16| szerencsétlenségünket, ha eszembe jut, hogy bennünk senki
10 16| nénémasszonynál sohasem jutott eszembe, hogy valaki lehetne, ki
11 16| hogy elvesz, nem jutott eszembe, s imádkoztam, hogy isten
12 17| élveztem? Eddig, ha Vilma eszembe jutott, csak nyájas, örömteli
13 20| az ördög, mért, az jutott eszembe, hogy eleget katonáskodtam,
14 22| akaratlanul összebeszélés jut eszembe.~- Ah, amice, ami sok, az
15 23| megbosszankodnak reám, s eszembe jutott, hogy azon esetben
16 23| megmenthettem volna, ha eszembe jut felesége s gyermekei,
17 23| ily gondolatokkal.~- És ha eszembe jut, hogy mindezt elkerülhettük
18 26| foghatom meg, miként nem jutott eszembe azonnal, hogy mióta Ákos
19 30| soha nem juthatott volna eszembe, hogy Tengelyi úr azáltal
20 30| még most is borzadok, ha eszembe jut!... Tízszer segítségére
21 31| magokat; s ez az, mi, ha eszembe jut, hogy fiam hihetõképp
22 33| konyha ajtajában ülök, s eszembe jut, hogy hajtottak máskor
23 33| csillagos estéken, néha eszembe jut, hogy jó volna pajtásaimmal
24 34| apámé volt, s a pillanat jut eszembe, melyben kezét utólszor
25 34| miként juthatott volna eszembe, hogy valakinek érdekében
26 37| melyik híres író, az sem jut eszembe, melyik híres munkájában.
|