Fejezet

 1 2 |       gyöngén, ez fiát oly épen s erõsen látá, sírva szoríták egymást
 2 2 |          az akarat azért egyiránt erõsen élt kebelében, s miután
 3 5 |          között nyugodtan maradt, erõsen dobogott, midõn ablaktól
 4 7 |       szegény asszonyi szívet oly erõsen fonta körül, hogy a varázs
 5 10|        lények közé tartozott, kik erõsen szeretni s ugyanezért erõsen
 6 10|      erõsen szeretni s ugyanezért erõsen bízni tudnak, s ha a világot
 7 15|           tevék: s ezért a jegyzõ erõsen feltevé magában, hogy a
 8 17|     indulva sokszor - ezen ösztön erõsen nyilatkozott benne is, s
 9 20|           karomat. Akárhogy, csak erõsen, hogy a vér kevesebbé folyjon,
10 21| megparancsolá, hogy kössék meg jó erõsen, ha feltöri is kezeit, csak
11 22|          be itt a fészer alatt jó erõsen, oda kötjük; és a béresek
12 27|       reggelfelé az ablakokat oly erõsen csapta fel, hogy kettõ eltört,
13 27|      kívánjuk, mivel Ákos gazdag: erõsen csalódik; sõt adná az ég,
14 27|      különös; nem hisz semmit oly erõsen, hogy azon soha nem kételkednék...
15 28|          ártatlanságát bizonyítá, erõsen megkötözve a pincébe záratott. -
16 29|      minden ember, ha valami után erõsen fáradott, bár az reá nézve
17 30|    kelletett volna; még tegnap is erõsen összeszólalkoztak... ki
18 30|        úgy-e! hát még tegnap este erõsen összeszólalkoztak? írd fel
19 30|       szakács úr, még tegnap este erõsen összevesztek?~A szakács
20 34|         kik bár rosszat, legalább erõsen akarni tudnak - olyanok
21 35|           apja ártatlanságáról, s erõsen remélé, hogy az igazság
22 35|         minden hangnál, csak elég erõsen s azon helyrõl kiáltassék
23 36|          ki, melyben némely hibák erõsen megrovatnak, de mint a zsenialitás
24 37|         mellyel karját még mindig erõsen megszorítá, érzé, hogy végsõ,
25 37|         mintha valaki egy poharat erõsen az asztalra tesz; s midõn
26 38|        nem így van, az öreg János erõsen csalódott, midõn õt szerencsésnek