Fejezet

 1 10|      atyám! - szólt Vilma, ki a zsidót szánni kezdé.~- Ki tehet
 2 11|   negyedik játszó, Krivér, ki a zsidót számolá.~- Így nem lehet
 3 13|        átellenben ül, az üveges zsidót ösmerjük meg, kit utószor
 4 13|       szabad. Amikor tavaly egy zsidót lõttem agyon, mondta, ha
 5 14|      üldözése alatt állva, ha a zsidót, mielõtt gonosztettét elköveti,
 6 14|   gyertyával az udvarra jött, a zsidót találá ott, ki a földön
 7 22|        mikor Tengelyi házánál a zsidót földre teríté s tõle a rablott
 8 22| színhelyén kit láttál?~- Csak a zsidót, ki kinn állt - felelt Viola -,
 9 28|       mindjárt azután az üveges zsidót torkánál fogva a szobába
10 28|    kiáltott a szakács, a remegõ zsidót az ágyhoz vonva. - Ugye,
11 28|     pincébe záratott. - Mikor a zsidót mutattam neki s kérdeztem:
12 30|  rendjében be van pecsételve, a zsidót bezárattam... - mondá a
13 30|         úr, miután megölték s a zsidót látta, éppen így tett.~-
14 30|      urat? Mióta? Látta-e már a zsidót életében? Mit tud felõle?
15 30|          hogy mikor ez átkozott zsidót szakács úr a haldoklóhoz
16 30|          Akkor nevezte, mikor a zsidót ágyához vezették, s azt
17 30|  istennek! megkerítettük. Ezt a zsidót - tevé hozzá a rabra mutatva -
18 30|       neki halkan mondá: hogy e zsidót csakugyan ártatlannak hiszi,
19 30|    vádoltatik, s õ, részérõl, a zsidót teljesen ártatlannak hiszi.~-
20 33|        beszélje el azt, mikor a zsidót megölték.~- Majd neked -
21 36|  tömlöcláz megragadta a szegény zsidót is, s nem vala felgyógyulásához
22 37|      tovább. - Az asszony, ki a zsidót betegsége alatt ápolá, ott
23 37| elmondta, mennyi ideig ismeri e zsidót kit most is ártatlannak
24 37|      betegnek ágyához ment, s a zsidót megszólítá.~A beteg nem
25 37|      volt, az öregasszony, ki a zsidót betegsége alatt ápolá, azt