Fejezet

 1 2 |            házába. De midõn a kapunál Vilmát látá, ki vígan elébe lépett,
 2 5 |              ismét nyugodtabb lett, s Vilmát, ki most sírásra fakadt,
 3 6 |         szüntelen rosszat mond rólad, Vilmát nem fogja megtéríteni. Mi
 4 6 |            kell.~- Hát gondolod, hogy Vilmát látni fogom? - szóla Ákos,
 5 10|  kiterjedésben élvezte azt.~Etelkát s Vilmát a legszorosabb barátság
 6 14|               Ákos elmondá neki: hogy Vilmát a szomszéd megyébe anyai
 7 14|                kezöknél fogva Ákost s Vilmát, - szeressétek egymást híven
 8 14|             Így, kedvesim - folytatá, Vilmát, ki kebléhez simult, homlokán
 9 17|              szomorúan rázva -; mikor Vilmát elõször keblemhez szorítám,
10 25| szemrehányásokat tett, õ lévén az, ki Vilmát s anyját arra bírta, hogy
11 25|            szó nem lehet. Tudja, hogy Vilmát szeretem - az alispán ajkai
12 25|        tisztába jöttem magammal, hogy Vilmát nõmül választom: úgy most
13 25|               inskripciót adunk neki, Vilmát fényesen kiházasítjuk, és...~
14 25|      lángoltak -, hát elfelejti, hogy Vilmát szeretem, hogy senkit nem
15 26|              minden! s csak mert Ákos Vilmát szereti... Õ, ki elõtt a
16 27|               beszélni nem akart -, õ Vilmát imádja...~- Kérdésen kívül -
17 28|                 szóla magában -, hogy Vilmát megkérjem? Csak ostoba hívségem,
18 28|         viseltetem, bírhatott reá. Ha Vilmát elveszem is, mit nyerhetek?...
19 31|            fogják akasztani, s kértem Vilmát, hogy a szegényt a házba
20 32|      Tengelyinek kezét szorítva - bár Vilmát nõmnek nevezhetném! Ki tudja,
21 32|            kiket szeret.~Hagyjuk most Vilmát anyjával s Ákossal, kikhez
22 34|              Tengelyivel bántál. Ákos Vilmát szereté. Tudtad, éltem leghõbb
23 35|          vissza nem ijesztik, vagy ha Vilmát nem ismeri - talán a közélet
24 35|       babérért fárad, s fõképp miután Vilmát szenvedni látá, kizárólag
25 36|            oda vezessem, hol Ákost és Vilmát, mint boldog házaspárt,