Fejezet

 1 7 |     legfelebb negyvenkilenc évesnek tartom, s jól tudom, mennyire fáradt
 2 9 |      szótagot kell kitalálni.~- Úgy tartom, eltérünk a tárgytól - emlékeztete
 3 10|           óra múlva; vacsorára, úgy tartom, visszajõ.~- Talán majd
 4 11|  hajóseregért kellene innunk.~- Nem tartom tanácsosnak - válaszolt
 5 13|                A kulcsokat magamnál tartom - válaszolt a zsivány nevetve -,
 6 22|      felsõbbségét e tekintetben nem tartom kevésbé tagadhatatlannak
 7 22|   tekintetet vetve a szólóra -, úgy tartom, nem azon feltétel alatt
 8 23|           szükséges sem vala.~- Nem tartom ugyan szükségesnek - mondá
 9 23|           komoly. Amint mondám, nem tartom ugyan szükségesnek, fõképp
10 23|             utasítás értelmében nem tartom annak, hogy a rab más helyre
11 23|            e nem tanult törvényeket tartom eszemben, s nem bánom egy
12 24|           ugye?... lám, én szavamat tartom. - S ezzel a fõbíró kiment,
13 26|        családom java fekszik!~- Úgy tartom, nincs köztünk új ismerkedésre
14 26|               s igen természetesnek tartom, hogy úgy van... köztünk,
15 27|           mind elraboltattak?~- Úgy tartom - válaszolt Erzsébet, ki
16 27|            megvallom, rendkívülinek tartom, hogy e részben reám vettetik
17 27| méltóztassék engem kihallgatni; úgy tartom, az ajánlat, melyet tettem,
18 30|    legnagyobb felgerjedésben -, úgy tartom, többet üldöztük ez embert,
19 31|            szóval sem mondta.~- Úgy tartom, e részben minden tagadás
20 32|         intését igen természetesnek tartom - szólt közbe Nyúzó, ki
21 32|            védelmezni dicsõségemnek tartom, s ezen oknál fogva magam
22 32|        üresen tartassék, s én ehhez tartom magamat. Azonkívül a nótáriust
23 34|  elolvashatják, legcélirányosabbnak tartom, ha a levelet, mely Rétyt
24 36|     föltevék, sohasem sikerült. Úgy tartom, Archimedes mondá, hogy
25 36|           esetek elmondását akkorra tartom fel, ha valaki valószínûtlennek