Fejezet

 1 1 |           A vita egyenlõtlensége - sóhajta Tengelyi - igaz, de a nagy
 2 1 |      nagyságos teins fõbíró urat - sóhajta fel a szerencsétlen, hegedûbe
 3 1 |        szegény, vén ember vagyok - sóhajta föl Peti -, én...~- Ne ugass -
 4 1 |            az igaz, hogy ismerem - sóhajta a cigány -, de mit tehetek
 5 1 |          mulatnak?~- Oh, istenem - sóhajta Vándory -, s ha arra gondolok,
 6 3 |        gondolja, kedves barátom? - sóhajta az alispánné - én kételkedem.~-
 7 3 |             Igen, igen, de a mód - sóhajta az alispánné -, háztörés,
 8 3 |          ott van...~- Dehogy van - sóhajta fel Macskaházy, Ákost, ki
 9 7 |            gyújtsanak föl semmit - sóhajta közbe a szegény rokonok
10 9 |        módot - elõször...~- Igen - sóhajta közbe szomorú képpel a fõjegyzõ -,
11 9 |       megyénkben, mint a mieink! - sóhajta Slacsanek úr. - Ha nem úgy
12 11|          De mind jó keresztények - sóhajta Zsolvay angyali rezignációval -,
13 11|           Kicserélték palástomat - sóhajta Zsolvay, s visszavonult,
14 18|            el könyörületességbõl - sóhajta Zsuzsi, midõn a házba lépve,
15 20|          éltemen.~- Neked könnyû - sóhajta a fõbíró -, nõtelen ember
16 20|            Vércse!~- Adja isten! - sóhajta Zsuzsi.~- No, az ördög elvihetné,
17 20|           s én nem mehetek hozzá - sóhajta, s lelkét a szerelem minden
18 22|          nincs kétség.~- Igazság - sóhajta Kislaky -, pedig megeskettettük,
19 22|           Mind szóról szóra igaz - sóhajta Kislaky -, Tiszarétre jöttem
20 22|     mondtam, hogy õ nem szereti? - sóhajta Violáné, ki e szavaknál
21 23|           Etelka belé!~- Boldog! - sóhajta Kislaky, a kandalló mellé
22 30|          Én nem mondtam azt soha - sóhajta a szakácsné, midõn a kályhától
23 33|        Kilencvenhárom esztendõs! - sóhajta fel mintegy akaratlanul
24 33|             Oh, csak kimehetnék! - sóhajta - csak én gyújthatnám meg!
25 34| következése?~- Szegény Sámuelem! - sóhajta Vándory.~- Oh, bátyám -