Fejezet

 1 1 |     gyûlölõket szül, s melyek az embereket, ha a természeti állapoton
 2 1 |          ûzésére mindig ily okos embereket küldenek ki, maholnap vége
 3 2 |        erények nagy példáiból az embereket szeretni tanulja, s mindenekelõtt
 4 10|  félelmemben, hisz mondják, hogy embereket is ölt, szörnyûségeket beszélnek
 5 10|   Tengelyi kissé keserûen -, ily embereket nem lehet eléggé becsülni
 6 12|      földeket félig parlagon, az embereket szomorúan körüljárva az
 7 12|          ellen, keresse fel azon embereket, kik, mint Édesy, szolgálattól
 8 16|        szinte szeretni kezdém az embereket ismét, ha körüljárva köztök
 9 17|         azon gondolatra hozza az embereket, hogy a tiszteletesnek oly
10 19|       mégse kellene kiküldeni az embereket - s az esküdt hihetõképp
11 21|          látod, ha félig elégett embereket látsz... a dolog mégis nem
12 24|       nincs nehezebb dolog, mint embereket észre hozni, s meglehet,
13 24|     hasztalan fárad! Nehéz dolog embereket észre hozni; de vannak alkalmak,
14 24| nyilatkoztatá ki, hogy a szegény embereket tovább reménytelen állapotukban
15 29|         hozzá jutottak.~Tengelyi embereket hallva, kik gyilkost, rablót
16 30|     mihelyt a tettet elkövette s embereket hallott, még mielõtt valamit
17 32|          könnyebb, mint bizonyos embereket a csatamezõn... s az általános
18 32|           Mert ahelyett, hogy az embereket, mint kellene, felakasztanák,
19 33|          másik köhécselve -, sõt embereket csinálok belõlök. Megköszönhetik
20 34|  mászhatnak, csakhogy mindig oly embereket találjanak magok körül,
21 34|        boldogságra teremtette az embereket. Te más úton akartál szerencséssé
22 35|       mutatja fel, nem inti-e az embereket ugyanarra, mint azok, kik
23 36|    életén át, félve, gyûlölve az embereket, kikben eddig csak üldözõit
24 37|          hogy tökéletesen fekete embereket - mi kétségen kívül sokkal
25 39|          faluba azonnal, s híjon embereket, kikkel e szegény embert