Fejezet

 1 1 |            s ha választanak, csak atyám vagy inkább jegyzõjök kedveért
 2 1 |           de nem jöhettek rendbe. Atyám használta az alkalmat s
 3 4 |        nem követtetek el?~- Igen, atyám - viszonzá Vilma nyájasan -,
 4 4 |               Ne fáradjon, kedves atyám - szóla Vilma nyájasan -
 5 4 |      elleneim?~- S nem mondtad-e, atyám - viszonzá Vilma szelíden -,
 6 4 |        ismét koldulhatunk.~- Nem, atyám, az nem lesz - szóla Vilma
 7 6 |          nem fogsz, s atyánk...~- Atyám? ha más akadály nem lenne -
 8 10|     egészen ok nélkül.~- Igen, de atyám, téged kivéve, egész családodra
 9 10| helyzetemet; én, ki soha éltemben atyám elõtt nem titkoltam semmit,
10 10|       maradt.~- De ez szörnyûség, atyám! - szólt Vilma, ki a zsidót
11 14|           s nõm kitartására, s ha atyám, mit nem hiszek, egy ideig
12 14|        nem fogja megtagadni. Hisz atyám õ, s hányszor mondá, hogy
13 14|        Kicsiny s szerény külsejû. Atyám nekem adta át, hogy gazdálkodjam.
14 23|         viszonyok alatt. Ne hidd, atyám nem fog megegyezni soha.~-
15 25|         ily pillanatban.~- Kedves atyám, jó, hogy e tárgyról szólunk -
16 25|          is érzed magadat.~- Nem, atyám! - válaszolt élénken Ákos -
17 25|      úgysem fognék megértetni; de atyám ismeri a vigyáztalanságot,
18 25|           inkább megindulva -, de atyám szeretetét bírtam mindeddig;
19 31|        házunknál elrejtve volt?~- Atyám - szólt Vilma, s halvány
20 32|       leányom léssz, nemde?~- Oh, atyám! - szólt Vilma s hangja
21 32|        helyzetemet nehezítheti?~- Atyám - mondá a hölgy szomorúan -,
22 34|       hazám után. - De nem bíztam atyám szeretetében, nem hittem,
23 34|        hogy jobban teszem, ha míg atyám él: magamat nem nevezem
24 34|       egymást soha el ne hagyjuk.~Atyám halála után, annak, hogy
25 34|      lépéstõl visszatartóztatott. Atyám nem volt takarékos, s vagyonát