Fejezet

 1 1 |        gyanús”-sal felelt.~- Kérem alássan - ellenzé, fájó kezeit dörzsölve
 2 1 |           inték foglyukat.~- Kérem alássan, nagyságos úrfi - szóla
 3 7 |        vigyen el az ördög, követem alássan, nem adnám ötven forintért,
 4 10|         kend itt? - szóla Vilma.~- Alássan csókolom kezeit, engedelmet
 5 11|         mentékért küzdött.~- Kérem alássan, domine spectabilis! ez
 6 11|          juthat a szobába.~- Kérem alássan! De kérem, én vagyok a küldöttség
 7 11|   Kráveczkynél még különb.~- Kérem alássan - szólt a lelkész mindig
 8 15| léptetésére elfogadtattak.~- Kérem alássan méltóságodat - szólt Sóskutyhoz
 9 15|           a bölcs többség.~- Kérem alássan.~- Rogo humillime.~- Hadd
10 22|           sokan gondolják.~- Kérem alássan, nagysám - válaszolt Sóskuty
11 22|            kell felelnünk.~- Kérem alássan - szólt most Macskaházy,
12 22|   életkorát betûkben kiírni? Kérem alássan, ez vexa, valóságos vexa,
13 22|         zsivány s haramja?~- Kérem alássan - vágott közbe most Sóskuty,
14 22|     gonosztevõ, zsivány...~- Kérem alássan - vága közbe Nyúzó -, Szentvilmosi
15 22|      semmire határozni.~- De kérem alássan - mondá Sóskuty, ismét kihúzva
16 29|            jövünk.~- Azaz, követem alássan - mondá a révész -, hogy
17 30|        mindig megcsalt.~- De kérem alássan, biz én nem csaltam meg
18 30|       mostanig elmondja?~- Követem alássan - szólt a szakácsné bámulva,
19 30|          éltünk egymással, s kérem alássan azt is, hogy jól éltünk,
20 30|       kérdé a szakácsné -, követem alássan, azt csak oly bolond mondhatná -
21 30|           életemben.~- Igen, kérem alássan - folytatá a rab, könyörgõ
22 30|            a konyhában.~- De kérem alássan - folytatá igazolását a
23 33|      falatozni kezdett.~- Köszönöm alássan - válaszolt amaz -, jóllaktam.
24 33|            iszom többé.~- Köszönöm alássan - szólt a rab a palackot
25 35|   óvakodását.~- És ezután, követem alássan - folytatá a huszár egy