Fejezet
1 1 | természetük, hanem inkább azon út, melyen átfutottak, határoz
2 2 | tehetsége; - s ez az, mitõl az út, melyen haladni fogunk,
3 2 | helyrõl, hol õk állnak, út nem vezet a tetõre. A nagy
4 2 | mindenesetre, mert azon út, melyen magasra haladhatunk,
5 3 | magad. Ez erdõben csak egy út volt, mely számtalan tekervényekben
6 3 | éppen ellensége, de ily út, milyenen most vékony lábacskái
7 5 | hadd nézzek körül. Ide az út mellé állítottak föl egypár
8 9 | reportban beadják. Ez az út, melyet õ is követni akar,
9 20| vagyunk, itt egyenes az út; csontig átfázunk, ha ily
10 20| ereszkedve -, a garacsi út, melyen azok jõnek, feneketlen,
11 20| csak azt mormogá: hogy az út, melyen jöttek, sáros idõben,
12 20| kunyhó állt, nem vezetett út; maga a kunyhó körül sûrû
13 21| százszor? s midõn ehhez minden út elõttem zárva volt, nem
14 25| elhatározhatjuk magunkat.~- Az egyenes út a legjobb - válaszolt fejét
15 25| lehet e világon. Való, az út, melyen hazánkban magasabb
16 25| áll-e nyitva elõtted az út, hogy ott kezdhesd, hol
17 27| helyzetét, Macskaházy elõtt két út nyílt. Az elsõ, ha az alispánné
18 30| házához mentünk, ott az út közepén találtuk, szemlátomást
19 32| igazságtalan vád leend az út, mely ellenségeinek megszégyenítéséhez
20 32| pillanatban.~- Bizony nehéz út volt! - mondá, midõn homlokát
21 34| fogja látni. Elõtted egy út áll, az egyedüli, melyen
22 37| falujáról Porvárra utazva, út közepén észreveszi, hogy
23 38| volt téve, s végre a sebes út, midõn az egész család új
24 39| követé öreg barátját, ki út között szüntelen a felkelõ
|